120 éve született a Vígszínház egykori igazgatója, Hegedűs Tibor

2018. 11. 08.

Hegedűs Tibor (1898-1984) a Belvárosi Színházban kezdte pályáját, mint színész, aztán megmaradt rendezőnek színházban, rádióban, alkalmanként filmben. Élete és pályafutása legtermékenyebb korszakát a Vígszínházban töltötte. Rendezőként került a színházba, igazgatóként távozott. A legvadabb nyilas időkben sem engedett a fasizmus ideológiájának, sem műsorpolitikájában, sem az ártatlanok üldözésében. Mégis az igazolási perét követően – függetlenül attól, hogy tisztázta magát a vádak alól – karrierje derékba tört. Egy személyben volt fordító, újságíró, forgatókönyvíró, színpadi játékok szerzője, színházi-, rádió- és filmrendező, főiskolai tanár, színigazgató. Olyan dolgok tanúja volt a magyar színjátszás 20. századi történetében, amelyeket érdemes feltárnunk és továbbadnunk az utókornak. „Keze Molnár Ferenccel parolázott, Bródyval, Hunyadival, Szomoryval és azzal a Fodor Lászlóval, akinek egy darabja sem ment száz előadáson alul, és aki »kitántorgott« Amerikába, hogy filmre írja az Egy frakk történetét és a Bizsut.”¹

Ma már csak nagyon kevesen tudják szűk szakmai és színháztudománnyal foglalkozó elméleti körökben, hogy ki is volt Hegedűs Tibor. Mi az ő története? Hosszú élete során kijutott neki a megbecsülésből, hatalomból, jólétből, de a mellőzésből, élve eltemetésből és a szükséget szenvedő beteg ember minden kínjából is. „Az összes kollégám közül én buktam a legnagyobbakat”² – vallotta magáról a Film, Színház, Muzsika 1983-ban megjelent cikkében. Élete folytonosan mozgásban lévő hullámvasút volt emelkedő és ereszkedő pályákkal, csúcspontokkal és mélyrepülésekkel, mint a legjobban megírt színdarabokban, amelyek sohasem hagyják nyugodni a néző figyelmét. Bár ma még nem, de talán hamarosan márványtábla őrzi majd a nevét egykori lakhelyén, a Katona József utca 22. szám alatt és hirdeti a hajdan volt színházi polihisztor emlékét. A sokoldalú művész egyéniségét, akinek életműve gyakorlatilag teljesen feledésbe merült.

Egy friss kutatásnak köszönhetően azonban most talán lehetőség nyílik arra, hogy a színházesztétikai alapelveinek értelmezése megtörténjen és munkássága a nagyközönség számára is ismertté váljon. Ennek első állomásaként a Criticai Lapok novemberi számában egy publikáció részletesen foglalkozik Hegedűs Tibor munkásságával. Színházunk pedig archív fotók megidézésevel és főhajtással kiván tisztelegni egykori főrendezője és igazgatója emléke előtt.

Az összeállítást készítette:
Csadi Zoltán

¹Szatmári István: Hegedüs Tibor három halála. Film-Színház-Muzsika. XXVIII évf., 46. szám, 1984.11.17. 12.
²Szatmári István: Látogatóban a 85 éves Hegedűs Tibornál. Film Színház Muzsika. 1983. VI.11.