A költészet napja a Pestiben

2017. 03. 30.

A Vígszínház társulata 2017. április 8-án, szombaton délután 15 órától a Pesti Színházban, hagyományához híven idén is megünnepli A költészet napját, József Attila születésnapját.

Ez a délután alkalmat ad arra, hogy az elhangzó versek és dalok sokasága mellett, emlékezzünk a 200 éve született Arany Jánosra is, aki nélkül nincs modern magyar nyelv és nincs nagyratörő magyar költészet.

Egy képzeletjátékban, mikor a Marslakó megérkezett Pestre, telefonált Szerb Antalnak, hogy megbeszélésük szerint mutassa meg neki a várost. A Margitszigetre érve, a budapesti kalauz, e szavakat mondta:

"...jobbra is, balra is láthatja felcsillanni olykor a Dunát, a múlandóság folyamát (...) itt szoktunk gyermekek lenni és itt szoktunk megöregedni. Itt öregedett meg a pestiek legnagyobb költője, Arany János is. Ő ugyan nem szerette Pestet, visszavágyódott a falujába, mint egy nagy indián törzsfőnök, és keserű volt:

Szülőföldem, Szalonta,
Nem szült engem szalonba':
Azért vágyom naponta
Kunyhóba és vadonba.

De a pestiek annál jobban szerették és szeretik ma is. Benne megtisztulva látják a saját életformájukat. Arany János is józan volt és dolgos, ő is szerette a pénzt és hogyha békében hagyják, mint a pestiek. Uram, ne higgyen az ujságíróknak. A pesti ember becsületes és megbízható, és Arany János a költője, a leglelkiismeretesebb magyar költő.

Ezek az ő tölgyei. Itt üldögélt, kapcsos könyvével a kezében, és írta belé az Őszikéket. (...) Még ezt hallgassa meg kérem, ezt a pár sort, hogyan írt Arany János a szigetről, és önmagáról és a mulandóságról, amely itt kétoldalt folyik:

A négy fűz elárvult sarjai tán élnek
Ma is, oltalmában fej'delmi személynek,
Ki, hogy e szép sziget rászálla idővel,
Beszövé nagy multját virányos jövővel.
S hagyta, hogy a környék agg fülemiléje
Éneke utolját ott elzengicsélje,
Azután hallgatva ott várja halálát,
De kövessük Toldit és a rege szálát. Agg fülemile!"

Rendező: Hegedűs D. Géza