English

Egymillió néző A padláson
2019. 12. 04.

Különleges jubileumhoz érkezett A padlás a Vígszínházban. A legendás előadás egymilliomodik nézőjét köszönthettük december 9-én. A bemutató óta eltelt több mint három évtizedben több generáció nőtt fel Presser Gábor, Sztevanovity Dusán és Horváth Péter szívet melengető meséjén.

A padlás, amely Sztevanovity Dusán ötletéből született, Presser Gábor zenéjével, Marton László rendezésében, minden idők legsikeresebb magyar musicalje. Az előadást az ősbemutató óta csaknem 30-szor mutatták be az ország különböző színházai, és ma már a New Yorkban is dolgoznak a darab amerikai adaptációján. 
A padláson "Ég és Föld között" minden megtörténhet, akárcsak a mesékben. Egy fiatal tudós megszállottan dolgozik szuperintelligens számítógépén, és különféle titokzatos számításokat végez, de nyugalmát és munkáját állandóan megzavarják különféle halandó és halhatatlan lények...

2020. január 29-én pontosan 32 éve, hogy a Vígszínház bemutatta A padlást, és a 13 szerepet összesen 70 színész, több generáció játszotta, egymásnak adva át a tudást. Az egykori szereplők között volt Kaszás Attila, Rácz Géza, Selmeczi Roland, Sipos András, Tábori Nóra, Vallai Péter és Vizy György – akik már az égi társulat tagjai.
Az eredeti szereposztásból két színész a mai napig játszik az előadásban: Igó Éva kezdetben Süni volt, 350-szer játszotta el azt a szerepet, ma pedig már Mamókaként főzi a szilvásgombócot. Hegedűs D. Géza az eredeti szereposztás Barrabása volt, ma pedig már Témüller szerepében önkéntes házmesterként felügyeli A padlást.
A mostani szereposztásból a Témüllert játszó Fesztbaum Béla Ütegként és Detektívként is színpadra lépett már.

Rádiós szerepét, amelyet kifejezetten Kaszás Attila számára írtak a szerzők, a színész után sok éven át Oberfrank Pál játszotta, de ma már Wunderlich József és Ember Márk éneklik a gyönyörű dalokat. Barrabás, a gengszter és a Révész sokáig Hegedűs D. Géza volt, ma pedig a színház fiatal tehetsége, Csapó Attila.

Süni, a fiatal lány szerepében Igó Éva és Hullan Zsuzsa után most Márkus Luca és Antóci Dorottya tanul hegedülni. Lámpás szerepében először Rudolf Péter, aztán Csőre Gábor zsörtölődött a társaival, és ma Tóth András játssza a törpe szellemet. A Rubik Ernő által tervezett Varázskönyv titkos hajtogatási technikáját még Méhes László tanulta meg Hercegként, ma pedig már Szántó Balázs forgatja a könyvet.

Lázár Balázs mellett Dolmány Attila kölcsönzi hangját a Rádi által tervezett számítógépnek.

A padlásban legtöbbször Pápai Erika lépett színpadra. Az 530 éves Kölyök szellemként debütált, majd egy ideig Süni volt, aztán újra Kölyökként játszott az előadásban. Kölyökként ma már a Mágnás Miskában debütáló Dobó Enikőt láthatják a nézők, Detektív szerepét pedig szintén társulatunk új tagja, Kőszegi Ákos játssza. 

A detektív másik balkezének szerepében tűntek fel eddig a legtöbben, összesen 13-an. A padlás legújabb lakója ifj. Vidnyánszky Attila, aki 2019. november 15-én játszotta először Üteg szerepét Gyöngyösi Zoltán mellett.

Írások "A padlás"-ról

Horváth Péter 2008:

Kevés dolog ér többet, mint húsz évvel ezelőtt, mégis minden jóval többe kerül. Nagyszerűnek gondolt dolgokról derült ki, hogy ócskaságok, haszontalan holmikról, hogy nem lehet nélkülük boldogulni. Minden megváltozott körülöttünk – A padlás (nagyjából) változatlan. A harminckét éves előadás ma is hat. Nézői között vannak régi rajongók és ifjú lelkesek, kiszolgált mozdonyvezetők, újdonász könyvelők, orvosok, jogászok, metró-ellenőrök, gyerekek, felnőttek, meg akik sose nőnek fel. Mi az oka a szinte példa nélküli sikersorozatnak? Talán az, hogy szerepeinek újabb és újabb fiatal művészek adnak életet, mindegyikük hozzátesz és elvesz belőlük valamit, az újak együtt játszanak a régiekkel, alakítják egymást és a mese árnyalatait, de a mese is alakítja őket? Talán van ebben az általunk talált történetben (zenéstől, dalszövegestől, prózástól-mindenestül) valami, ami valahogy több lett az idők során annál, mint amit mi, alkotók, valaha is gondoltunk róla? Nem tudom. Örüljünk neki felhőtlenül, büszkén és boldogan, úgy, ahogyan manapság szinte semminek nem lehet örülni – kivéve talán a szilvásgombócot.

Sztevanovity Dusán 2008:

Húsz év alatt megszámlálhatatlan vélemény, nyilatkozat született A padlásról. Ha kérdezték tőlem sikerének titkát, azt válaszoltam, nem tudom. Pedig gondoltam valamire, de nem mertem elmondani.

Ünnep van. Nem is akármilyen. Hadd fecsegjek egy kicsit, mintha a sokadik pohár után lennénk.

Idegenként érkeztünk ebbe az országba, apámat pár év múlva elvitte a politikai foglyokat gyűjtögető fekete autó. Körülöttem mindenki sírt, kesergett. Csak a nagymamám tartotta magát. Nem… Csak a nagymamám hite volt elég erős ahhoz, hogy megőrizze életerejét, humorát. Ő magyarázta nekem, hogy bármilyen gonosz és ostoba a világ ott kint, a jó itt van a falakon belül, a családban, a lelkünkben. És ez nagy erő, mert képes átlépni a sötétségen, és ott túl a felhőkön megtalálja a békét, elragadott szeretteinket. Tudom, Isten világáról beszélt, de nekem mesekönyveim manói, varázslói, törpéi és óriásai népesítették be ezt az elképzelt utazást. Később, az egyetemen tanultam a világmindenség fizikájáról, a végtelen űrről és a fekete lyukakról. Tudtam, hívő nagymamám és a tudomány világa összeér egymással. Csak kell egy hely, ahol átléphetünk az egyikből a másikba. Egy hely, ahol sohasem szakíthatnak el bennünket egymástól. Ez a hely lett A padlás.

A padlással csak azt szerettem volna elmondani, hogy a világból sohasem hiányzó T. Müllerek bármennyit pusztítanak, hazudnak, ármánykodnak; nem nyerhetnek. Addig nem, amíg vannak Mamókák, Rádiósok, Sünik, akár a valóságban, akár csak az emlékeinkben. Bármilyen fájdalmas volt elbúcsúzni a nagymamámtól, az édesapámtól, az összetartozás érzése, amit örökül rám hagytak, minden jó forrása az életemben. Ebből szeretne A padlás valamennyit továbbadni a közönségnek. Ha ez sikerült – nem vágytam többre.

Koltai Tamás 1988:

Éljen a szílvásgombóc!

(Sztevanovity – Presser: A padlás)

Presser Gábor álomszerű, lebegő, édes dallamokat írt, amelyek karakterizálni is tudják a szereplőket…

Különben sem a bolygó mesefigurák csillagközi utazása, a gyermekszívűek szellemlátó képessége vagy Robinson, az emberszabású számítógép az igazi csoda itten, hanem maga a Padlás, ahol megvalósulnak az álmok. Csoda, hogy létezik egy ilyen hely…

Egyáltalán lehet ízlést, karcsú arányosságot, stílt és ökonómiát tanulni ettől az előadástól. A kagylószerűen kinyíló háztető, a nézőtér fölé boruló csillagos „színházi éj”, vagy a szílvásgombócot tárgyi bizonyítékként nejlonzacskóba raktározó detektív több mint ötlet: egy széplelkűség nélküli szép színház filozófiája. Amely az úgynevezett nagy ügyek, megváltó eszmék, világ- és nemzetmentő nekibuzdulások kimerülése idején halkan hirdetni meri a személyiség belső programját. A szeretetet, a barátságot és a szerelmet. Esetleg még a szilvásgombócot is.

Élet és Irodalom,1988.01.29
(részlet)

Hogy ma ilyen ünnep van a Vígszínházban, azt újra és újra köszönjük MINDENKInek aki a szívét, lelkét, tehetségét adta, aki valaha is dolgozott A padlás előadásain.

És azoknak, akik eljöttek egymillióan, hogy megnézzék! 

A szerzők: Presser Gábor, Sztevanovity Dusán, Horváth Péter