English

Elhunyt Lázár Egon, a Vígszínház egykori gazdasági igazgatója
2018. 09. 15.

Mély megrendüléssel és fájó szívvel tudatjuk, hogy csodálatos kollégánk, Lázár Egon, a Vígszínház volt gazdasági igazgatója, Budapest díszpolgára, aki több mint 40 éve volt társulatunk tagja, szerető családja körében örökre megpihent. A Vígszínház saját halottjának tekinti. Emléke örökre szívünkben él.

Lázár Egon 1921. december 30-án született Budapesten. 1931 őszén felvételt nyert a Budai Ciszterci Szent Imre Gimnáziumba, ahol többek között Romhányi József is évfolyamtársa volt. Származása miatt nem mehetett egyetemre, ezért érettségi után az 1939-ben visszacsatolt szlovákiai Oroszkán vállalt munkát gép- és gyorsíróként a helyi gyárban, ahonnan azonban néhány hónap után a Hatvani Cukorgyárba ment könyvelőnek. Már gyermekkorában is közel állt a szívéhez a színház, így nem meglepő, hogy a cukorgyár művelődési házában kollégáival rendszeresen készített műkedvelő előadásokat.

1942-ben behívták katonai szolgálatra. Hamarosan századírnok lett belőle, és nem sokkal később századának is létrehozott egy színházat az erdélyi Beszterce mellett. Később Kárpátaljára vezérelték, ahol a nyilas hatalomátvételt követően több mint hetven kilométert menetelt Ungvárig. 1944 telén megszökött a visszavonuló magyar seregből, de a szovjetek hamar elfogták, és hadifogságba került. A következő három év fogsága során több megpróbáltatás érte, dolgozott ápolóként, ám az ukrajnai Sztrijben már szervezhetett színházat a foglyok számára. 1947-ben térhetett vissza az időközben igencsak megváltozott Magyarországra.

Idehaza sem maradt sokáig tétlen. Kisebb munkák után 1949-ben az Operaházhoz került, ahol gazdasági titkárként többek között az Erkel Színházért és a szabadtéri színházakért is felelt. Ez volt az Operaház arany korszaka, amikor Tóth Aladár volt az igazgató, a legendás Oláh Gusztáv és Nádasdy Kálmán pedig a főrendezők. Feladatai elvégzése mellett tovább képezte magát a Számviteli Főiskolán, és ezekben az években ismerkedett meg későbbi feleségével, Izával, akitől 1955-ben megszületett kislánya, Bea. Mátrai József alapító igazgató meghívására még 1954-ben elfogadta az Állami Déryné Színház által felkínált gazdasági igazgatói állást, amit összesen tizenhárom évig töltött be, 1957-től Ascher Oszkár igazgató mellett. Ebben az időszakban segédkezett még az 1956-ban megnyíló József Attila Színház megalapításában is.

Ascher halála után 1967-ben elfogadta a Vidám Színpad meghívását, ahol hét éven keresztül dolgozott Róna Tiborral és a magyar kabaré olyan korabeli, nagy alakjaival, mint Kabos László, Kazal László és Kibédy Ervin. 1974-ben átkerült a Színházi Intézetbe, ahol olyan kiváló munkatársai voltak, mint Almási Miklós, Székely György és Szántó Judit. Részt vett a Gobbi Hilda által életre hívott Bajor Gizi Színészmúzeum létrehozásában, az Intézet kiállításaival pedig eljutott Prágába, Berlinbe és Bécsbe is.

1976-ban az Intézet mellett új munkába fogott: Várkonyi Zoltán igazgató felkérésére elvállalta a Vígszínház gazdasági igazgatói posztját, amelyet aztán több évtizeden át töltött be a színház második világháború utáni nagy korszakában. Az évek során számos fontos külföldi vendégjáték és turné gazdasági feltételeit teremtette meg, és ő segítette lebonyolítani a Vígszínház teljes rekonstrukcióját a kilencvenes évek elején, amikor egy évadra sátorba költöztek a nagyszínpadi előadások. 1995-ben az ő gazdasági igazgatása mellett nyílhatott meg a színház harmadik játszóhelye, a Házi Színpad is. Eszenyi Enikő igazgatóvá válása után is a Vígszínház megbecsült munkatársa volt, 2012 óta pedig gazdasági tanácsadóként segítette az intézményben zajló munkát szakértelmével és tapasztalatával.

A magyar színházművészetért tett állhatatos munkájáért 1992-ben megkapta a Vígszínház Roboz Imre-díját, 1993-ban a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztjét, 2002-ben a Bánffy Miklós-díjat, 2006-ban a Magyar Köztársaság Érdemrend Lovagkeresztjét, 2010-ben pedig elnyerte a Budapest Díszpolgára címet.

Lényegében annak örülök, hogy ennek a bonyolult és érzékeny szerkezetnek én is az egyik alkotórésze lehettem, sőt még ma is az vagyok, túl a kilencvenen.” (Lázár Egon: Visszapillantó)

Lázár Egont családja és a Vígszínház Társulata gyászolja.

Búcsúztatása október 5-én 15 órakor a Farkasréti temető Makovecz-ravatalozójában lesz.