English

„Egy külső-belső utat járunk be együtt” – interjú Zoltán Áronnal
2018. 12. 08.

2015-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, a diploma megszerzése után azonnal a Vígszínház társulatához szerződött. Ő az Ózban a Bádogember, A Pál utcai fiúkban Barabás, a Háború és békében Dolohov hadnagy. Pár hete Junior Prima díjat kapott, most pedig Hugó szerepét próbálja Molnár Ferenc Liliom című drámájában, melynek december 15-én lesz a bemutatója. Zoltán Áronnal beszélgettünk.

Nemrég kaptál Junior Prima díjat, meglepett?

Nagyon meglepett. Soha nem kaptam még díjat, nem is számítottam rá. Nem olyan típusú színész vagyok, aki mindent megtesz azért, hogy elismerést kapjon, más értékrend szerint dolgozom, nem díjakat, hanem egészen másfajta visszacsatolást várok. Ezért különösen nagy meglepetés volt.

Milyen volt az átadó ünnepség?

Amikor megtudtam, hogy megkapom, hirtelen leállt az agyam, és csak álmélkodtam. Aztán meg megijedtem, hogy úristen, hogy ha én megkapom, akkor meg kell kapnia Mészáros Blankának is, és Simon Zoltánnak is, aki már mennyi mindent eljátszott Miskolcon… erre ott a díjátadón köszöntöttük egymást! Nagyon nagy öröm számomra, hogy velük együtt vehettem át a Junior Primát, mindkettejükkel többször dolgoztam már együtt, és nagyra tartom őket. Rajtunk kívül Gubik Petra és Hegymegi Máté kapta meg idén, velük még nem dolgoztam, de ami késik nem múlik...

Az évad első bemutatója A diktátor volt számodra. Milyen volt a próbafolyamat?

Minden nehézségével együtt szerettem. Úgy érzem, otthon vagyok a burleszkben, ebben a kicsit keserédes műfajban, ami közben mégis ritmusos, tempós és hatalmas lélekjelenlétet igényel. A próbafolyamat közben sokszor volt bennünk az, hogy szeretnénk túlmenni azon, hogy csak feldolgozzuk a filmet, bele akartuk tenni a saját gondolatainkat, végig arra törekedtünk, hogy ne csak egy remake legyen. Én azt gondolom, hogy ez sikerült is. Jó előadás lett, sikeres adaptáció.

Iszonyú viccesek a jeleneteid, főleg az, amikor pincért játszol.

Mindig elindul bennem a kisördög, amikor ilyen egyjelenetes karaktereket játszom, és elkezdem keresni bennük azokat a pillanatokat, amikbe egy egész drámát lehet belesűríteni. Elfogadhatnám, hogy az a pincér csak egy bútordarab, aki átlagosan felszolgál, mint mindig, de sokkal jobban járok, hogy ha elkezdek töprengeni azon, hogy milyen ember is ő valójában? Milyen viszonyban van a többiekkel? Ott van a két legnagyobb vezérrel összezárva (Hitler és Mussolini szatírája), egy olyan titkos tárgyaláson, amin még Herring marshall sem vehet részt, miközben ő Hynkel második legfontosabb embere.

Ebben a helyzetben ragad ott egy kisember, a pincér, akinek a szemszögéből teljesen más látni ezt a két hatalmas csecsemőt, ahogy dobálják egymáshoz az ételeket. Családos ember, aki mindent megtesz, hogy ne rúgják ki, hiszen nagyon fontos neki, hogy ilyen jó állása van. Az, hogy a führer palotájában szolgálhat fel, óriási lehetőség. Odakint tombol a válság, éhségsztrájkok és tüntetések érik egymást, de amióta ott dolgozik, neki nem kell hó végén sem nélkülözni, sőt, még a negyedik gyerek mellett is lehet kicsit félretenni. Ha pozitív kimenetelű a találkozó, akkor neki is csurran-cseppen valami, ezért mindent megtesz, hogy lenyugtassa és szórakoztassa a diktátorokat, akik közben egy egész földrész sorsáról döntenek fölötte, de mégis a hároméves gyermekére emlékeztetik őt leginkább... Végül kicsit talán az ő érdeme is, hogy sikerül dűlőre jutni a tárgyalás során. Az, hogy voltaképpen miről is döntenek, az már nem rá tartozik... Egyszerre mulatságos és hátborzongató. Belegondolni, hogy hányan szolgálták végig hasonló pszichopaták ámokfutását hasonló okokból...

Most dolgoztok a Liliomon, hol tartotok?

Két hét múlva bemutató. A próbák elején nem volt még feladatom, mert az első két képben egyáltalán nem vagyok benne. Többször volt, hogy a nézőtérről figyeltem, ahogy a kollégák próbáltak, így amikor az én részeimre került sor, akkor már felkészülten tudtam színpadra állni, és ez nagyon jó élmény volt. Persze ami az első próbán jól indul, annak utána nagy mélyrepülései tudnak lenni, de most már ezen is túl vagyok. Szeretem Hugó fura agyát, azt hiszem, hogy most már elég pontosan értem, hogy hogyan működik, és mit miért csinál.

Mitől fura?

Ő az a fajta fiú, akinek fontosabb az egzisztencia, mint a lélek. Nagyon tud szeretni, de csak bizonyos keretek között. Soha nem lépne túl semmilyen határt, mindig betartja a szabályokat, de ezeken belül mindent kihasznál. Azokra a lehetőségekre, amikre lehet, lecsap, így a jólét felé galoppozik, szép fokozatosan gyarapítja a jövőjét, a vagyonát, a vállalkozásait, kapcsolatokat épít. Ő a sikeres, karrierista férfi. Közben magánéleti szempontból, abból a szemszögből, ahonnan nézzük az előadás keretein belül, viszont komikus és bosszantó.

Mindenkiben van egy adag Hugó, kiben több, kiben kevesebb, ki felvállalja, ki titkolja. Az én Hugóságom is ismerős számomra, most azt próbálom hatalmassá növelni. Aztán meg elkezdem irritálni a bennem eluralkodó Hugót, és keresni azokat a pillanatokat, amikben zavarba jön, és még ő is kizökken a Hugóságából. Rettenetesen élvezem.

Waskovics Andrea játssza Marikát, a párodat. Egyből megtaláltátok a közös hangot?

Jól tudunk együttműködni. Érdekes volt figyelni, ahogy Andi dolgozik, az első jelenetek próbáin. Ahogy láttam, hogy ő hogy alakítja a szerepét, úgy alakult bennem az én szerepem is. Aztán egymásra lettünk szabadítva, így elkezdtünk egymásra is hatni, most meg már megyünk a finomabb dolgok irányába: Hogyan működnek ők otthon? Hogyan nevelik a gyerekeiket? Mi történhet, amikor nem látjuk őket? Ezek nagyon fontos dolgok, mert pici, apró mozzanatokon keresztül beépülnek a jelenetekbe, és ettől lesz igazán gazdag az előadás. Ez a színmű nagyon is alkalmas erre, és ezt Attila (ifj. Vidnyánszky Attila – a szerk.) is szépen követi a rendezésben. Pici apró porszemekről van szó, amik miatt soha nem úgy sikerül semmi, ahogyan szeretnénk, és amik emberré tesznek minket. Ezen dolgozunk most, hogy ezeket a véletleneket, apró lelki rezdüléseket felfedezzünk és színpadra vigyük.

Azért ezt nem könnyű a Vígszínházban megmutatni.

Valóban nem, és ez a legnagyobb kihívás számunkra. Felvetődik a kérdés, hogy ez az előadás meg fog-e élni ennyi ember előtt, ekkora térben, de én nagyon bízom benne. Sokat ülök a nézőtéren és nézem a próbát. Amit Karesztól (Hajduk Károly, a darabban Liliom – a szerk.) és Csengétől (Szilágyi Csenge, a darabban Julika – a szerk.), illetve a többiektől látok, az engem teljesen elvarázsol. Biztos vagyok benne, hogy ezzel nem csak én leszek így.

Jól érzem, hogy különleges neked ez a darab? Mitől?

Igen. Pici dolgokról van szó, a részletekben rejlő szépségről. Ez egy rövid mű, másfél óra alatt fel lehet olvasni. Maga az egész történet kis körökben mozog, nem olyan nagyszabású, mint mondjuk A diktátor, amiben tömegek sorsa dől el, és emberek ezrei halnak meg percenként… itt nagyon koncentráltan, néhány szereplőnek a belső útja rajzolódik ki. Ezzel foglalkozni nagyon hálás feladat, mert óhatatlanul magunkkal is foglalkozunk a szerepek mögött. Egy külső-belső utat járunk be együtt. És egy ilyen jó csapatban, mint ami most körbevesz engem, ez csodálatos élmény. Azt hiszem, ezért lettem színész.

Lesz még feladatod az évadban?

Igen. Igó Évával fogok dolgozni a Nem vagyok Miriam című előadásban, amely Majgull Axelsson regénye alapján készül. Kincses Réka fogja rendezni, aki színpadra állította már a Vígszínházban A Pentheszileia Programot. Ő javasolta Évának, hogy ne monodráma legyen, hanem egy háromszereplős kamaradarab. És amikor ezen a darabon elkezdtek dolgozni, Antóci Dorottya és én is bekerültünk az új szereposztásba.

Nagyon jó a Házi Színpadon játszani, még kisebb részletekkel lehet machinálni, így ugyanazt viszem tovább, amit most elkezdtünk a Liliomban, csak még erősebb lencsét veszek elő. Ha eddig nagyító alatt voltunk, akkor most mikroszkóp alá kerülünk (nevet). Szeretek Évával dolgozni, és megkedveltem Dorottyát is A diktátor és a Kinek az ég alatt már senkije sincsen próbafolyamata alatt, Kincses Réka stílusa pedig nagyon közel áll hozzám. Várom már, hogy együtt dolgozzak velük.

 

Liliom

Molnár Ferenc remekműve, a Liliom 110 éve hódítja meg a világ színpadait. Julika és Liliom szerelmének legendája megihlette a világ nagy művészeit. Orson Welles rádiójátékot, Fritz Lang filmet rendezett, Ingrid Bergman pedig eljátszotta Julikát. A Vígszínházban Csortos Gyula és Varsányi Irén vitték sikerre Molnár életművének egyik legkülönlegesebb alkotását. Legutóbb feledhetetlen Liliom volt Kaszás Attila és Julikája, Eszenyi Enikő.

Liliom

Liliom - próbafotók

Még ajánljuk

Kapcsolat

Vígszínház - jegypénztár:
1137 Szent István krt. 14.
Tel: 329-23-40
Nyitva tartás: 11.00-19.00
Ünnepi nytva tartás:
Dec. 24-én és jan. 1-jén zárva, többi napon normál nyitva tartás szerint.

Vígszínház előcsarnok
Jegyvásárlás az előadások ideje alatt a földszinti előcsarnokban kialakított jegyárusító helyen.

Pesti Színház - jegypénztár
1052 Váci utca 9.
Tel: 266-55-57
Nyitva tartás: 13.00-19.00
Ünnepi nytva tartás:
Dec. 24-én és jan. 1-jén zárva, többi napon normál nyitva tartás szerint.

Szervezési Iroda
1136 Pannónia u. 8.
Tel: 329-39-20
Nyitva tartás: hétfő-csütörtök: 10.00-18.00; péntek: 10.00-17.00
Ünnepi nyitva tartás:
Dec. 24-26. között zárva
Dec. 27-én 10.00-18.00
Dec. 28-án és 29-én 10.00-17.00
Dec. 30-án, 31-én és jan. 1-jén zárva 

Allee Bevásárlóközpont - 2. emelet
1117 Október huszonharmadika utca 8-10.
Tel: 06-30-519-3619
Nyitva tartás: hétfőn zárva, keddtől péntekig 11 és 19 óra, szombaton és vasárnap 10 és 18 óra között.
Ünnepi nyitva tartás:
Dec. 24-26. között zárva
Dec. 27-én 11.00-19.00
Dec. 28-án és 29-én 11.00-19.00
Dec. 30-án 10.00-18.00
Dec. 31-én és jan. 1-jén zárva

A Vígszínház Szervezési Irodája az adventi hétvégéken, szombaton és vasárnap 10 és 17 óra között, az Allee Bevásárlóközpont második emeletén található jegyárusító pult 10 és 18 óra között is nyitva tart.

Színházjeggyel, bérlettel kapcsolatos információért hívja a színház ingyenes zöld számát: 06 80 204 443