124 éves a Vígszínház

2020. 05. 01.

„1896. Millenniumi év, a magyar állam ezeréves fennállásának ünnepi éve. Egy különös századvég egyik mérföldköve a polgáriasodó Magyarországon. Már áll a Magyar Tudományos Akadémia épülete (1865 óta) és az Operaházé is (1884 óta), a parlament is megkezdte munkáját a még épülő új fellegvárában, s a Duna partjának még vad, mocsaras ártereit is kezdik meghódítani, magukba szippantani az egyre jobban terjeszkedő nagyváros gomba módra szaporodó intézményei, sugárútjai, templomai, polgárházai. S hogy a színjátszás se maradjon a kultúra mostohagyermeke, néhány lelkes budapesti művészetpártoló jóvoltából gyűjtést indítottak egy kőszínház létrehozására, s a polgárok pénzadományaiból a mai Szent István körút helyén lévő még elhagyatott, elláposodott területen egy röpke esztendő alatt felépült Budapest ma is egyik legszebb épülete, egyben Magyarország legnagyobb kőszínháza, a Vígszínház, amely 1896. május 1-jén nyitotta meg kapuit Jókai Mór A Barangok, avagy a peoniai című szatírájával.” Ennek épp 124 esztendeje!
(Varga Bótos Anna – artnews.hu)

A Vígszínház születése mérföldkő lett a magyar színháztörténetben, és nem csak azért, mert részvénytársasági formában, magánemberek építtették, hanem mert létrejöttével átalakult Magyarországon a színház társadalmi szerepe.

A színház megépítése egybeforrt a Nagykörút kiépítésével. A XIX. század végén a Lipótvárosban még fűvel benőtt üres telkek szegélyezték az akkori Budapest egyik legnagyobb malmát. Ezen a külvárosnak számító környéken épült fel alig egy év alatt a bécsi Fellner és Helmer színházépítő cég tervei alapján, Havel Lipót építőmester vezetésével az impozáns épület. Szépséget és eleganciát sugárzó nézőterét az országban egyedülálló módon több mint ezer ember befogadására tervezték.

A színház első igazgatója, Ditrói Mór volt, aki Kolozsvárról érkezett, az ottani fiatal társulatának zömével együtt. Az ifjú színészek a fővárosban még teljesen ismeretlenek voltak, de nevüket rövid idő alatt megtanulta a közönség. A társulat igazi modern együttessé vált, s így velük született meg a huszadik századi korszerű magyar színjátszás.

A Vígszínház már a kezdetekben is megmutatta a színjátszás több arcát: játszott klasszikusokat, irodalmi rangú kortárs szerzőket, és színészei mindenkor sikerre tudták vinni az elegáns francia vígjátékokat, bohózatokat, a „jól megcsinált darabokat”. Ezek a törekvések szerves, egységes, európai szellemiségű programmá álltak össze és 124 éve alappillérei a Vígszínháznak.

„…egyszerűen csak az érzelem hangján, még akkor is, ha ez tőlem szokatlan, csak annyit mondok, szeretlek, Vígszínház. Szeretem tehetséges művészeidet, íróidat, akik barátaink, a hűséges műszakiakat, sőt ma még a vándormadarakat is, és mindenkit az irodák emeletein, és mindenkit, aki azért él ma és a jövőben, hogy munkálkodjék a magyar színházművészet felemelkedésén, jóhírén – még akkor is, ha kuvikok olyan gyakran temetik a magyar színházat.”
Vallotta Várkonyi Zoltán, a kiváló színész, rendező és a legendás színházigazgató. Az ő szavaival köszöntjük a 124. születésnapját ünneplő Színházat. Szeretünk, Vígszínház!