HÍRLEVÉL

2015. október 22.

  a színház fővédnöke TEVA magyarország
 
 
Kedves Barátom!
 

Október 23-án mutatjuk be a Pesti Színházban Nádas Péter és Vidovszky László Találkozás című drámáját.
Izgalmas és nehéz próbaidőszak áll mögöttünk, és alkotólázas, szenvedélyes napokat élünk. Nagy odaadással és sok türelemmel dolgoztunk és dolgozunk ennek a katartikus drámának az előadásán.
 

 
 
 
 
 

Találkozás

Nádas Péter írásai az első találkozás óta nagy hatással voltak rám. Rabul ejtett szövegeinek bölcsessége, eleganciája, finomsága, humora és az, ahogy szavaival, leírásaival valósággal elbódítja az ember érzékszerveit, a látásunkat, a szaglásunkat, a hallásunkat, a tapintásunkat.
A Találkozás azért is ragadott magával, mert hihetetlen szikársággal, és fájdalmas szépséggel rajzolódik ki benne egy női sors, egy nő szenvedéstörténete. Alkotóként pedig engem mindig is azok a történetek érdekeltek, amelyeken keresztül a női lét bonyolultságáról és szépségéről lehet beszélni. Ezért már évek óta foglalkoztatott a Találkozás, egy belőle készülő film tervét is forgattam, forgatom a fejemben.
Személyesen nem éltem meg ezt a korszakot, csak mások emlékezetén keresztül ismerem az ötvenes évek Magyarországát, és ezek közül meghatározó számomra Nádas Péter, és főszereplő, Mária emlékezete. Rajtuk keresztül értettem meg sokmindent ebből a korszakból. De Nádas drámájába nemcsak az ötvenes évek története van beleszőve, hanem – ahogy Mária mondja – a világ legszebb szerelmes története is, és ettől számomra ez a világirodalom egyik legösszetettebb és legizgalmasabb alkotása.
Nádas Péter mágikus szavai, a csodálatos Börcsök Enikő és Király Dániel lebilincselő játéka talán életem egyik legfontosabb időszakává teszik ezt az esős októbert.
Október 23-án, az 56-os forradalom kitörésének napján tartjuk a bemutatót, hogy ezzel tisztelegjünk a korszak áldozatainak emléke előtt.
Az előadásra készülve új formákkal kísérletezünk, szokatlanul nehéz feladat elé állítottam az alkotótársakat, de a két főszereplőnek, a fantasztikus színészkollégáknak, a nagyszerű zenekarnak és a Pesti Színház kiváló munkatársainak köszönhetően a nézők előtt, estéről-estére megszületik majd valami egészen rendkívüli színházi hatás.

 
 
 
 
 

Nádas Péter vall a színházról

„Engem a színházban az élő testek között kialakuló viszonyrendszer érdekel. A kép, de a szónak egyáltalán nem képzőművészeti értelmében. (...) Az élő emberi test érzékiségéből kialakuló képi érzet érdekel. Ami persze valamiféle történetet is kirajzol, s a történetből gondolat is préselődhet.“

a Találkozásról:
„Ezt a történetet egy valóságos alak, egy Budapestről kitelepített Zichy grófnő mesélte el nekem. A szobája körülbelül úgy nézett ki, mint a mostani előadás díszlete. Amikor én találkoztam vele, akkor már tíz éve élt ebben a szobában. „

a szöveg és a zene egységéről:
„Maga a szöveg erős mentális ellentétetek állít egymás mellé. A beszédességet és a hallgatást, az önuralmat és a tébolyt, a felejtést és az emlékezést, a tudást és a tudatlanságot, a nőt és a férfit, a fiatalt és az időset, az életkedvet és a halálvágyat, s így tovább. S ugyanezen okból állítja szembe a szöveget és a hangszeres zenét. Együtt kell szólniuk.
Előbb megírtam a szöveget, azaz határozott elképzelésem volt arról, hogy hol kell zenének állnia, ezeket a helyeket kijelöltem, és Vidovszky László ekkor fogott hozzá a komponáláshoz. Szabadon dolgozott a szöveggel, hiszen nagyon is jól értette, hogy mit akarok. Egészen más hangszereket használt, mint amilyeneket én eredetileg elképzeltem, és más lett a zenék terjedelme és a megszólalások.”

Eszenyi Enikőről
Eszenyi nagy egyéniség, s ebből következik az érzékenysége. Nem hiszem, hogy speciálisan női lenne az érzékenysége. Az, hogy nő, mi több, színésznő, azaz a nőiség idolja, egyéniségének csupán egyik jegye. Lenyűgöző figyelni a próbán, ahogy a színészekkel dolgozik, a jelenlétét, az alázatát, az odaadását, a koncentrációját.

 
 
 

Nádas Péterről és a Találkozásról

Nádas Péter a magyar és európai irodalom egyik legkiemelkedőbb alkotója, művészeti életünk meghatározó intellektusa. Találkozás című drámáját 1979-ben írta, és ősbemutatója 1985-ben volt a Pesti Színházban. Nádas hangja és írói stílusa utánozhatatlan, egyedülálló a magyar drámairodalomban. Sem követője, sem elődje nincs különleges drámai látásmódjának, és a kortárs színháznak feladata őt újra és újra felfedezni.
A Találkozás katartikus, múlttal szembesítő műalkotás, egy fiatalember és egy asszony szenvedéstörténete, amelyben a két főszereplő az emberi lélek legmélyebb rétegeibe ás le, és a világ legszebb szerelmes történetét mesélik el Nádas és a színház univerzális nyelvén. A két főszereplő találkozásának célja azonban nemcsak a múlt önkínzó felidézése, a tragédia újraélése, hanem a feloldozás és a megbékélés gesztusa is.
 
 
 
 
Szeretettel várom az előadásra!


Barátsággal,