1914

1914


 

Szereplő Eszenyi Enikő

 

A Vígszínház, a Cseh Nemzeti Színház és a Szlovák Nemzeti Színház közös produkciója 2016. február 14-én és 15-én újra a Vígszínházban!

Jaroslav Hašek—Karl Kraus

1914

történelmi revü egy részben

(19.00 órás kezdés esetén az előadás várható befejezésének ideje 20.55)

Rendező: Robert Wilson

Rendező, díszlet, világítás / Stage director, set and lighting: Robert Wilson
Alapötlet / Theme: Aleš Březina, Soňa Červená
Fordító / Translation: Hanuš Karlach
Zene / Music: Aleš Březina
Jelmez / Costumes: Yashi

A rendező munkatársa / Assistant to the director: Ann-Christin Rommen
Világítástervező / Lighting designer: AJ Weissbard
Dramaturg / Dramaturgy: Martin Urban
Librettó / Libretto: Marta Ljubková
Rendezőasszisztens / Assistant Director: Karel Kut
Videoanimáció / Video design: Tomek Jeziorski
Videoanimációs munkatárs / Assistant to video designer: František Pecháček

Az előadás időtartama 100 perc szünet nélkül, magyar és angol felirattal játsszuk.
Hungarian and English subtitles! Duration: 100 minutes without intermission.

Szereposztás / Cast

Soňa Červená 
Pavla Beretová
Eszenyi Enikő 
Taťjana Medvecká
Eva Salzmannová
Jan Bidlas
Vladimír Javorský
Ján Koleník
Radúz Mácha
Václav Postránecký
Filip Rajmont
Milan Stehlík

Magyarországi fővédnök / Honorary Chairman:
Balog Zoltán miniszter úr
Emberi Erőforrások Minisztériuma
Mr. Zoltán Balog
Minister of Human Resources

Nemzetközi fővédnök: Európai Színházak Uniója

Tervezett előadások / Hosting theatres:
Stavovské Divadlo, Praha (Estates Theatre Prague)
Vígszínház, Budapest
Szlovák Nemzeti Színház, Pozsony (Slovakian National Theatre)
Landestheater, Linz (Linz State Theatre)
Badisches Staatstheater, Karlsruhe (Baden State Theatre, Karslruhe)

Pontosan száz éve annak, hogy Szarajevóban Gavrilo Prinčip szerb diák meggyilkolta Ferenc Ferdinánd osztrák-magyar trónörököst. Pontosan száz éve annak, hogy örökre eltűntek az Osztrák-Magyar Monarchia látszólag békés, kényelmes pompában fürdőző hétköznapjai és kitört az első világháború.

Az évforduló alkalmából a Prágai Nemzeti Színház, a Pozsonyi Nemzeti Színház és a Vígszínház színháztörténeti jelentőségű koprodukciós előadást hozott létre 1914 címmel, amelyet a világhírű rendező, Robert Wilson állított színpadra.

Az előadás Karl Kraus Az emberiség végnapjai és Jaroslav Hašek Svejk című műveinek adaptációja. A többnyelvű előadásban magyar, szlovák és cseh színészek szerepelnek, a produkciót 2014 tavaszán mutatták be Prágában. Ősszel Pozsonyban és Magyarországon, a Vígszínházban is látható lesz a produkció, amely már több európai nagyvárosba is meghívást kapott.


 

 Külföldi kritikák az előadásról:

"...Wilson a háború elemien ördögi, embertelen élményét szívmelengető, emberközeli, humánus pillanatokkal és szituációkkal árnyalja. Olykor csupán egy gesztus, egy jól elhelyezett szó érzékelteti a gázmaszkok mögötti ember tragédiáját és sérülékenységét..."
Jörn Florian Fuchs, DrehpunktKultur.at, 1. 9. 2014.

"...Wilson tökéletes precizitást vár el a színészeitől; ahogy a színpadi megválósításban is maximális professzionalizmusra törekszik. A figurákat általában gesztusrendszerük és testbeszédük karakterizálja – mégpedig rendkívül plasztikusan..."
MH, Kronen Zeitung, 1. 9. 2014.

"...Ebben a lebilincselő előadásban a 12 pasztell-kosztümös, markánsan sminkelt művész egy lassú, noir film hangulatát teremti meg, a borzalmak egyszerre abszurd, komikus és spártaian kegyetlen világában..."
Andreas Hutter, Neues Volksblatt Linz, 1. 9. 2014.

"...Az amerikai színházi mágus, Robert Wilson 1914 című produkciójával az első világháború fantasztikus képeskönyvét tárja elénk - gondosan megválasztott szövegekkel, a horror szinte derűs ábrázolásával, játékos, ravasz részletekkel és nagyszabású művészi tablókkal..."
Silvia Nagl, OÖ Nachrichten, 1. 9. 2014.

"…Tökéletes export-produkció, ami egy pillanatra sem hagy kétséget afelől, hogy ki álmodta színpadra…"
Egbert Tholl, Süddeutsche Zeitung, 2014. 09. 02.

 

1914 - Robert Wilson szemével

Robert Wilson, aki színházi tanulmányaival párhuzamosan építészeti, belsőépítészeti és festészeti tanulmányokat is folytatott, sőt gesztuskutatással is foglalkozott, s rendezéseiben a mozgás, a fény, a zene, a hang, a díszlet és a jelmez egységes hatására törekszik, magyar színpadon nem dolgozott még soha. Prágában ez lesz a harmadik munkája. Tizenkét évvel ezelőtt operát rendezett a Moldva partján, két és fél éve pedig Karel Čapek művét, a Makropolus-ügyet állította színpadra a Nemzetiben. Ez utóbbi megrendezésére Michal Dočekal, a prózai társulat igazgatója kérte fel, s az ő meghívására hozza létre az 1914 című nagyszabású produkciót is.

„Grotowski már nem él, Ljubimov és Brook egyre ritkábban rendeznek, Lepage is fárad már, a nagy színházi mogulok közül egyedül Bob Wilson az, aki még mindig formában van – vélekedik Michal Dočekal. – Bár sokan a szakma dinoszauruszának tartják, stílusa, kézjegye még mindig fényes és egyedi. A hatvanas-hetvenes évek avantgárd hullámának utolsó jeles képviselője. Harminc éve ugyanazt csinálja, hallom több helyről is, ami igaz, monumentalitására azonban ez sem tud árnyékot vetni. Eredeti szerzői színház, amit ő létrehozott. Korunk nagy rendezőinek legtöbbjét Sztanyiszlavszkij iskolája befolyásolta, Wilson képzőművészeti stílusának azonban egészen mások a kiindulópontjai. Az irodalom, a szöveg nála nem alapvető fontosságú. Tréfásan azt szoktam mondani: Wilson nem tud olvasni. Az igazság az, hogy a fény, a kép, a színész sokkal lényegesebb számára. A szöveg jelentőségéhez külön utakon jut el. Személyesen ugyan nem ismerték egymást, s anélkül, hogy lett volna ebben bármiféle tudatosság a részéről, Wilson a zseniális cseh díszlettervező, Josef Svoboda stílusának folytatója. Előadásaiban lenyűgöző a forma. A valóság nem realisztikus ábrázolása ez, tartalma mégis vitathatatlan.”

Robert Wilson amerikai születésű színházi rendező és képzőművész. Huszonegy évesen telepedett le New Yorkban, s nem sokkal később már progresszív táncosokkal, énekesekkel, zeneszerzőkkel (Philip Glass, Keith Jarrett, Tom Waits, Lou Reed) dolgozott együtt. Paradox helyzet: világhírű nem Amerikában, hanem Európában lett. Az itteni színházi rendszer szülte meg őt is, mint több más jeles rendezőt. Németországban, Franciaországban, Skandináviában és Olaszországban dolgozik a leggyakrabban, mostanában főleg operákat visz színre, de prózai előadásai, a Berliner Ensemble-lal létrehozott Koldusopera, vagy a Woyzeck és a Shakespeare-szonettek is nagy visszhangot keltettek a világban. Amerikában ritkán dolgozik. Ha nincs Európa, állítja, színházilag nem is létezne.

„Első prózai rendezését Prágában Soňa Červená operaénekesnő közvetítésével tudtuk nyélbe ütni – folytatja Michal Dočekal. – Soňa Červená a hatvanas években disszidált Németországba, és ott lett európai hírű operasztár. Miután befejezte énekesi pályáját, prózai szerepeket vállalt Hamburgban, és ott ismerkedett meg Wilsonnal. Több mint harminc éve barátok, ő hozott össze vele. Most már elmondhatom: megegyezni könnyű Wilsonnal, sokkal nehezebb előteremteni a munkájához szükséges anyagi forrásokat. Az 1914 című darab az én ötletem, mint ahogy az is az én fejemben született meg, hogy legyen ez nemzetközi előadás. Bécsi társulat sajnos nem képviselteti magát a projektben, pedig nagyon szerettük volna, utalva a Monarchiára. De a 2014. április 30-ai prágai bemutató után először Linzbe visszük az előadást, ahol fél éve nyílt meg Európa egyik legkorszerűbb színháza. Ők anyagilag is támogattak volna bennünket, de még nincs bevételük, a darab azonban fölöttébb érdekli őket. Linz után Pozsonyban és Budapesten vendégszerepelünk, de már Németországból és Portugáliából is kaptunk meghívást.”

Színészeit ezúttal is válogatás útján találta meg Robert Wilson. A prágai Nemzetit többek között Vladimír Javorský, Radúz Mácha, Soňa Červená, Táňa Medvecká és Eva Salzmanová képviseli, Pozsonyból és a Vígszínházból az egyeztetési nehézségek elkerülése végett egy-egy színész került be a produkcióba. Ján Koleník és Eszenyi Enikő.

Robert Wilson számára teljesen mindegy, hány nyelvű a társulat, hiszen évtizedek óta külföldön dolgozik – hangsúlyozza Michal Dočekal. – Színészeket szigorúan a saját igényei, elvárásai alapján választ, függetlenül attól, ki milyen pozíciót tölt be saját társulatában. Az első világháború kitörésének 100. évfordulójára az Európai Színházak Uniója is több darabbal készül. Őszintén reméljük, hogy a miénk nemcsak a maga nemében, hanem minőségében is kiemelkedő lesz. S ami külön öröm számomra: az előadás videoművésze Lengyelországból jön, így a Visegrádi 4-ek is a magáénak tekintheti majd az előadást.”

Forrás: ujszo.com

 

The Good Soldier Švejk, the key novel of Czech literature and an ironic insight into war and its attendant absurdity, is creatively juxtaposed in this production with Karl Kraus’s satirical anti-war play The Last Days of Mankind. The modern-theatre wizard Robert Wilson transforms all this into a cabaret replete with scenic images, music and surprising humour in a parable not only of 1914 but also, and primarily, our life today, one hundred years after the outbreak of a terrible war that marked the real start of the 20th century. The powerful production about Europe, its optimists and pessimists (beneath the gaze of eternal Time), is a unique project in which – for the second time – the elite of Czech drama will join forces with an artist setting the direction of global theatre.

More information in English

Co-production of the National Theatre Prague, Slovak National Theatre Bratislava and Vígsínház Theatre Budapest.
The production has been created in collaboration with Visegrad Fund.
The auspices of the production have been assumed by Embassy of the United States, Prague.
A technology based on stroboscope is used in the performance.
The production is staged in czech language and english surtitles are used in the performance.
Duration of the performance: 1 hour and 40 minutes, no intermission

A CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál bemutató

Az előadást a Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány támogatja.