A költészet napja 2017

 


 

A Vígszínház társulata 2017. április 8-án, szombaton délután 15 órától a Pesti Színházban, hagyományához híven idén is megünnepli A költészet napját, József Attila születésnapját.

Ez a délután alkalmat ad arra, hogy az elhangzó versek és dalok sokasága mellett, emlékezzünk a 200 éve született Arany Jánosra is, aki nélkül nincs modern magyar nyelv, és nincs nagyratörő magyar költészet.

Rendező: Hegedűs D. Géza

A fellépő művészek:
Bach Kata, Bata Éva, Borbiczki Ferenc, Csapó Attila, Csiby Gergely e.h., Eszenyi Enikő, Fesztbaum Béla, Gados Béla, Gilicze Márta, Hajduk Károly, Hegedűs D. Géza, Herczeg Adrienn, Hullan Zsuzsa, Igó Éva, Járó Zuzsa, Karácsonyi Zoltán, Kerekes József, Király Dániel, Lukács Sándor, Majsai-Nyilas Tünde, Orosz Ákos, Péter Kata, Seress Zoltán, Szántó Balázs e.h., Tar Renáta, Tóth András, Vecsei H. Miklós, Venczel Vera, Wunderlich József, Zoltán Áron, valamint a Színház- és Filmművészeti Egyetem II. éves színészhallgatói.

 

Egy képzeletjátékban, mikor a Marslakó megérkezett Pestre, telefonált Szerb Antalnak, hogy megbeszélésük szerint mutassa meg neki a várost. A Margitszigetre érve, a budapesti kalauz, e szavakat mondta:

"...jobbra is, balra is láthatja felcsillanni olykor a Dunát, a múlandóság folyamát (...) itt szoktunk gyermekek lenni és itt szoktunk megöregedni. Itt öregedett meg a pestiek legnagyobb költője, Arany János is. Ő ugyan nem szerette Pestet, visszavágyódott a falujába, mint egy nagy indián törzsfőnök, és keserű volt:

Szülőföldem, Szalonta,
Nem szült engem szalonba':
Azért vágyom naponta
Kunyhóba és vadonba.


De a pestiek annál jobban szerették és szeretik ma is. Benne megtisztulva látják a saját életformájukat. Arany János is józan volt és dolgos, ő is szerette a pénzt és hogyha békében hagyják, mint a pestiek. Uram, ne higgyen az ujságíróknak. A pesti ember becsületes és megbízható, és Arany János a költője, a leglelkiismeretesebb magyar költő.

Ezek az ő tölgyei. Itt üldögélt, kapcsos könyvével a kezében, és írta belé az Őszikéket. (...) Még ezt hallgassa meg kérem, ezt a pár sort, hogyan írt Arany János a szigetről, és önmagáról és a mulandóságról, amely itt kétoldalt folyik:

A négy fűz elárvult sarjai tán élnek
Ma is, oltalmában fej'delmi személynek,
Ki, hogy e szép sziget rászálla idővel,
Beszövé nagy multját virányos jövővel.
S hagyta, hogy a környék agg fülemiléje
Éneke utolját ott elzengicsélje,
Azután hallgatva ott várja halálát,
De kövessük Toldit és a rege szálát. Agg fülemile!"

 

A költészet napi műsoron elhangzott művek sorrendje >>