Somló István

Somló István


Fontosabb szerepei
Díjai

színész, rendező, színházigazgató
(1902-1971)

A SzAk-ról 1923-ban Bárdos Artúr a Renaissance Színházhoz szerződtette. 1924-ben a Belvárosi, majd 1926-ban a Vígszínház tagja lett. A háború alatt nem szerepelhetett. 1945-ben a Vígszínházban az első darabot ő rendezte, majd 1948-49-ben Tolnay Klárival és Benkő Gyulával a színház ig.-ja volt. 1949-1951 között a Belvárosi, 1951-től 1959-ig a Nemzeti Színházban játszott. 1959-1962 között újra a Vígszínház ig.-ja volt, majd nyugdíjba vonult. Elegáns megjelenésű, intellektuális színész volt, aki könnyed gesztusaival és ragyogó beszédtechnikájával uralkodott szerepein, de a mély drámaiság sem volt idegen művészetétől. Az ún. "vígszínházi stílus" jelentős képviselője volt. Több filmben játszott, a Rádióban rendezett és szerepelt. Szakírói munkássága jelentős. 1928-31-ben a Színészújság és a Népszava munkatársa volt. 1957-ben Kossuth-díjjal tüntették ki. 1956-ban érdemes művész, 1962-ben kiváló művész lett.

Főbb szerepei:
Az író (Szép E.: Háromlevelű lóhere);
Szatyin (Gorkij: Éjjeli menedékhely);
Albert herceg (Molnár F.: A hattyú);
Coole felügyelő (Priestley: Váratlan vendég);
Aulich Lajos (Illyés Gy.: Fáklyaláng);
Praed (Shaw: Warrenné mestersége);
Higgins (Shaw: Pygmalion);
Jules Palotin (Sartre: Főbelövendék klubja);
Gordon (O'Neill: Különös közjáték).

Főbb rendezése:
Gorkij: Éjjeli menedékhely.

Könyvei:
Színészek, szerepek (1957);
Színészek, rendezők (1965); Kor- és pályatársak (1968).

 

(forrás: MAGYAR SZÍNHÁZMŰVÉSZETI LEXIKON)