Horvai István

Horvai István


Fontosabb szerepei

 

Díjai

 

 

rendező, színházigazgató
(1922-2004)

Horvai István a szegedi Tanárképző Főiskola hallgatója volt 1941 és 1944 között, és mellette 1942-1944 között Both Bélánál tanult rendezést. 1945-ben Szegeden a Fiatalok Kamaraszínházának lett a rendezője, majd a Magyar Színházhoz került, 1947-től 1948-ig a Nemzeti Színház tagja. 1948-49-ben a leningrádi színházi intézet aspiránsa volt. 1949-ben az Úttörő Színház rendezője, egy év múlva pedig főrendezője lett. 1951-1957 között a Madách Színház igazgatója volt. 1958-tól a Miskolci Nemzeti Színházban, két év múlva a Fővárosi Operettszínházban rendezett. 1962-ban, Várkonyi Zoltán hívására a Vígszínház rendezője lett, majd Várkonyi Zoltán halála után, 1979-től 1985-ig ő vezette a körúti teátrumot. 1949-től 1956-ig, majd 1971-től haláláig tanított a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Legendás osztályokat vezetett, ahonnan különleges színészegyéniségek, ragyogó tehetségek kerültek ki, akik a mai napig meghatározó művészei a magyar színházi életnek. Horvai István pedagógiai életműve legalább akkora hatással van színháztörténetünkre, mint rendezései.

Műveltsége, finom intellektusa, pszichológiai érzéke, elemző készsége és felkészültsége lefegyverző volt. Magyar írók sora köszönheti neki színpadi sikereit. Dunai Ferenc, Thurzó Gábor, Eörsi István, Csurka István, Gyurkovics Tibor, Kornis Mihály, Örkény István és Spiró György ősbemutatóit rendezve igazi alkotótársa és szellemi partnere volt a szerzőknek.
Bátor műsorpolitika, a társadalmi jelenségekre érzékeny darabválasztás jellemezte rendezői-igazgatói munkáját. Rendezései között nemcsak a kortárs magyar drámairodalom élvonala szerepelt, de a világirodalom jeles alkotóinak remekművei is: Turgenyev, Gogol, Tolsztoj, Ibsen, Gorkij, O’Neill, Romain Rolland, Strindberg, Shaw, Huxley, Krleža, Sartre, Dürrenmatt, Miller, Williams, Ionesco, Albee. Legendás vígszínházi Csehov-rendezései – a Ványa bácsi, a Három nővér, a Cseresznyéskert, a Sirály, a Platonov és az Ivanov – leszámoltak a korábbi konvenciókkal, és új értelmezéseit adták a csehovi univerzumnak.

"Jó időben a színház erkölcsi intézmény is. A társadalom életében a színháznak erkölcsi kötelezettsége is van. Ami elsősorban a benne végzett munka maximális teljesítését jelenti. Hogy ki tudjuk fejezni azt, amit akarunk. Akkor valósulhat meg, ha a jellem és a hirdetett ige egybeesik." Horvai István

Díjai:
Kossuth-díj (1951, 1953), Érdemes Művész (1973), Kiváló Művész (1981)

Főbb rendezései:
Dunai Ferenc: A nadrág (1962), Az asszony és pártfogói (1964)
Thurzó Gábor: Hátsó ajtó (1963)
Arthur Miller: Közjáték Vichyben (1965)
Dürrenmatt: A fizikusok (1965)
Thurzó Gábor: Az ördög ügyvédje (1966)
Tennessee Williams: Macska a forró tetőn (1967)
Gogol: Egy őrült naplója (1967)
Sarkadi Imre: Ház a város mellett (1971), Oszlopos Simeon (1987)
Eörsi István: Hordók (1968), Széchenyi és az árnyak (1973)
Csehov: Ványa bácsi (1970), Három nővér (1972),
Cseresznyéskert (1974), Platonov (1981), Sirály (1982)
Csurka István: Eredeti helyszín (1976), Versenynap (1977), Házmestersirató (1978), Deficit (1979),
Reciprok komédia (1981), Ki lesz a bálanya? (1984), Vizsgák és fegyelmik (1987)
O’Neill: Utazás az éjszakába (1977)
Kornis Mihály: Kozma (1988), Körmagyar (1989)
Turgenyev: Egy hónap falun (1993)
Örkény István: Rózsakiállítás (1990)
Spiró György: Dobardan (1996)

Hegedűs D. Géza beszéde Horvai István búcsúztatásán, 2004-ben >>