Csortos Gyula

Csortos Gyula


Fontosabb szerepei
Díjai

színész
(1883-1945)

A SzAk-t 1903-ban végezte el. 1904-05-ben Debrecenben, 1905-1907 között Szegeden kezdte pályáját. 1907-ben a Népszínház-Vígoperához került. 1908-ban a Magyar Színházhoz szerződött. 1910-1912 között a Vígszínházban, majd 1914-ig ismét a Magyar Színházban játszott. 1914-től 1922-ig a Vígszínház, 1922-23-ban a Renaissance, 1924-1927 között a Magyar Színház tagja volt. 1923-ban a Belvárosi Színházban is fellépett. 1927-ben a Nemzeti Színház szerződtette, amelynek 1933-ig, majd 1935-45 között volt a tagja. Ebben az időszakban a főváros szinte valamennyi színházában vállalt egy-egy szerepet: 1929-ben, 1931-1933 között a Víg, 1927-ben és 1934-ben a Belvárosi, 1928-1930 között a Magyar, 1928-ban az Új, 1934-ben a Fővárosi Operett, 1935-ben a Király Színházban, 1936-ban a Budai Színkörben, 1939-40-ben és 1944-ben az Erzsébetvárosi, 1941-ben az Új Magyar, 1942-ben a Víg, 1943-ban a Fővárosi Operett, 1943-44-ben az Andrássy Színházban. A háború végén már súlyos beteg volt, de 1945-ben még fellépett a Nemzeti Színházban Csehov Medve c. egyfelvonásosában. Csortos sokféle szerepkörben, számtalan színházi stílushoz alkalmazkodva önálló hangú és arculatú művész-egyéniséggé vált. Drámai szerepeit mély emberábrázolással, hiteles szenvedélyességgel formálta meg. A komikusi szerepkörben volt elemében igazán: alakításait a tragikomikus tónus jellemezte. Fanyar humorával, különc egyéniségével, színpadi tréfáival a m. színművészet "rettenetes gyermeke" volt. Gyakran szerepelt filmen.

Főbb szerepei:
A színész (Molnár F.: A testőr);
Liliom (Molnár F.);
Göndör Sándor (Tóth E.: A falu rossza);
Rudi (Szép E.: Vőlegény);
I. Pál cár (Neumann: Oroszország);
Yank (O`Neill: A szőrös majom);
Hjalmar (Ibsen: A vadkacsa);
Vackor (Sh.: Szentivánéji álom);
Falstaff (Sh.: A windsori víg nők);
Volpone (Jonson);
Clausen (Hauptmann: Naplemente előtt);
Lucifer (Madách I.: Az ember tragédiája);
Ezra Mannon (O`Neill: Amerikai Elektra.).

(forrás: MAGYAR SZÍNHÁZMŰVÉSZETI LEXIKON)