Barta Mária | Vígszínház

Fontosabb szerepei

Eliza (Shaw: Pygmalion)
Melinda, Gertrudis (Katona: Bánk bán)
Anna Karerina (Tolsztoj: Anna Karerina)
Elmira (Moliére: Tartuffe)
Giza, Paula (Örkény: Macskajáték)
Nora (O'Neill: Egy igazi úr)
Feleség (Katona-Spiró: Jeruzsálem pusztulása)
Baradlainé (Jókai: A kőszívű ember fiai)
Jónásné (Csurka: Házmestersirató)
Bolond (Shakespeare: Lear király)
Ranyevszkaja (Csehov: Cseresznyéskert)
Mary Tyron (O'Neill: Hosszú út az éjszakába)
De Condée (Whittungs: Ördögök)
Cora (Coward: Forgószínpad)
Glória (Shaw: Sosem lehet tudni)
Királynő (Scribe: Egy pohár víz)
Lady Anna (Shaw: Tanner John házassága)
Rickl Mária (Szabó M.: Régimódi történet)
Anna (Turgenyev: egy hónap falun)
Bárónő (von Horváth: Mesél a bécsi erdő)
Avdotyja Nazarovna (Csehov: Ivanov)
Olivine Dubuc (Tremblay: Sógornők)
Rebecca Nurse (Miller: A salemi boszorkányok)
Mrs. Soames: (Wilder: A mi kis városunk)
Igazgató (Wedekind: A tavasz ébredése)

Díjai

Érdemes művész (1980)

Aase-díjas (1997)

Pro Civibus Díj (2010)

Gundel Életmű-díj (2010)

Budapesten született. A háború előtt Bárdos Artúrnál tanult. 1945-1947 között az Arizona Irodalmi Varietében, a Magyar és a Belvárosi Színházban lépett fel. 1947-49-ben a Nemzeti, 1950-ben az Ifjúsági, 1950-1954 között a Miskolci Nemzeti, 1954-56-ban a Madách Színház tagja. 1956-ban külföldre távozott. 1963-tól ismét játszik magyar színpadon. Egy évadot töltött a kaposvári Csiky Gergely Színházban, majd 1964-től két évtizedig a Szegedi Nemzeti Színház, később Ruszt József hívására a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház társulatához szerződött. 1988-tól ismét a Szegedi Nemzeti Színház tagja volt. 1990-től haláláig a Vígszínház művésze volt. Királynői termetének, kivételes orgánumának, groteszk humorának és tragikai képességének köszönhetően a drámairodalom szinte valamennyi jelentős hősnőjét eljátszotta. 1980-ban Érdemes Művész lett. 1997-ben Aase-díjat, 2010-ben pedig Pro Civibus Díjat, illetve Gundel Életmű-díjat kapott.