Szakáts Miklós

Szakáts Miklós


Fontosabb szerepei

 

Díjai

 

 

színész

A Színművészeti Akadémiát 1941-ben végezte el. Első szerződése Kolozsvárra szólt, a következő évben a Vígszínház, az 1943–44-es évadban a Madách Színház tagja volt. A háború után a Víg, a Nemzeti, a Művész és az Ifjúsági Színházban játszott, majd visszaszerződött A Magyar Néphadsereg Színházához, illetve a Vígszínházhoz. Intellektuális alkatú, szép hangú és tiszta beszédű színész volt, gyakran szerepelt versmondással a pódiumon és a rádióban is. Érzelemmentes, kemény alakokat formált meg, de sikerrel alakította Cyranót és Heltai Jenő A néma levente című darabjának címszerepét is. Kimagasló teljesítménye volt a Tolsztoj–Piscator: Háború és béke előadás narrátor szerepe. 1969-ben külföldre távozott.

Főbb szerepei:
Horatio, Claudius (Shakespeare: Hamlet)
Attila (Kisbán M.: A nagyúr)
Haynau (Jókai M.–Hevesi S.: A kőszívű ember fiai)
Czillei (Hollós Korvin L.: Hunyadi)
Béla (Mesterházi L.: Pesti emberek)
Zoltán (Mesterházi L.: A tizenegyedik parancsolat)
Brant (O’Neill: Amerikai Elektra)
Zeyk Tamás (Thurzó G.: Hátsó ajtó)
Libbard (Huxley: Mona Lisa mosolya)

(forrás: Magyar Színházművészeti Lexikon)