Fesztbaum Béla

Fesztbaum Béla Jászai-díjas. A díjátvételnek megvan a menetrendje, rituáléja, például ilyenformán: 1. Díjazott már az átadás előtti éjjel nem tud aludni, csak forgolódik az ágyban, amit most még a szokásosnál is keményebbnek érez. Pedig hogy’ eltervezte, hogy most aztán jól kialussza magát, hogy másnapra kisimult, elegáns, mosolygós, megnyerő legyen. De valamiért mégsem megy az alvás – ennek pedig a következő okai lehetnek: 1.1. díjazott kételkedik („Én?! Tényleg én?!”), 1.2. díjazott az izgatottságtól túlpörög („Holnap díjat kapok!”), 1.3. díjazottat állandóan felzavarják a gratuláló sms-ek, amikre, persze, válaszolni illik. Vannak az egy lendületből írt sms-ek, például: „Jászai-díjad alkalmából szívből gratulálok. Aláírás: Jászai Mari”. Aztán vannak a barátságosan csipkelődők: „Jászai-díjad alkalmából szívből gratulálok. Mondjuk, a Láthatatlan Ember szerepében kicsit halványabb voltál. És ha megkérhetlek, legközelebb ne mozogj bele a haldoklás-monológomba”. Aztán vannak a barátságosan szaggatók: „Gratulálok. Nekem kellett volna megkapni.” És van az egyszerűen, fájdalmasan szép: „Édes fiam. Nagyon büszkék vagyunk rád”. Szóval van ilyen is, olyan is, a jó válasz mégis mindig csak egyféle: „Köszönöm”.

A Vígben október 1-jén mutattuk be Csehov Ványa bácsi című darabját, melyet Marton László rendezett. Gratulálunk minden alkotónak!