Vígszínház – hagyomány és megújulás
1896 óta áll Budapest szívében a Vígszínház, a közönség és a művészek találkozóhelye.
A századfordulón Budapest néhány év alatt vált világvárossá, és dinamikusan fejlődő polgársága saját ízlésének megfelelő színházra vágyott. Fellner és Helmer építészpáros tervei alapján mindössze egy év alatt épült fel az impozáns Vígszínház, amely már a kezdetektől telt házakkal működött, előadásainak és művészeinek pedig valódi kultusza lett.
A Vígszínház a kezdetektől játszott klasszikusokat, irodalmi rangú kortárs szerzőket, és színészei mindig sikerre tudták vinni az elegáns francia vígjátékokat, bohózatokat, zenés műveket is. Mindezek a törekvések szerves, egységes, európai szellemiségű programmá álltak össze.
Az első igazgatók és művészek megújították a korábbi merev színjátszást, és a nyugat-európai színházi hatásokat ötvözve itt született meg a 20. századi korszerű magyar színjátszás.
A színház nyitott, európai szemléletet, kifinomult ízlést és társadalmi érzékenységet képviselt. Nemcsak a játékstílusban, de a műsor kialakításában is kulcsszó volt a korszerűség, és a világ drámairodalmának legfrissebb remekművei is fontos helyet kaptak a repertoárban.
A Víg falai között bontakozott ki Molnár Ferenc, Heltai Jenő, Szomory Dezső és számos más magyar író, illetve zeneszerző pályája, legendás igazgatói – Ditrói Mór, Jób Dániel, Várkonyi Zoltán és Marton László – pedig meghatározó művészgenerációk egész sorát nevelték ki. A Víg színpadán a magyar színháztörténet legnagyobb színészei játszottak, és a legkiválóbb rendezők, díszlet- és jelmeztervezők, társművészek alkottak a falai között.
A Vígszínház 130 éve őrzi hagyományait, miközben folyamatosan nyitott a kortárs kezdeményezésekre is. Célja ma is ugyanaz, mint alapításakor: értéket teremteni és közönséget összekapcsolni.
Ma négy játszóhelyen – a Vígszínház nagyszínpadán, a Pesti Színházban, a Házi Színpadon és a Víg Szalonban – esténként közel 1600 néző élvezheti az előadásokat.