A 2025. október 7-én a Vígszínház Házi Színpadán bemutatott, Seress Zoltán rendezte Hommage, a Borbély Szilárd alakját, életművét és tragikus életeseményeit láttató Egy gyilkosság mellékszálai október 31-én Debrecenben, a költő-író egykori lakóhelyén vendégszerepelt. A meghívás alapjául a cívisváros kulturális életét meghatározó tradicionális esemény, az Alföld folyóirat szervezte Debreceni Irodalmi Napok szolgált, amely idén éppen Borbély Szilárd életműve előtt tiszteleg. Ennek apropóján a kulturális rendezvény szervezői a Csokonai Nemzeti Színházzal karöltve ezt a vígszínházi darabot találták alkalmasnak arra, hogy megnyissák vele a hagyományosan minden év november első napjaiban zajló programsorozatot.
A debreceni teátrum Kóti Árpád termében játszott előadásról, ha csupán annyit közölnénk, hogy teltházzal ment, nagyon keveset mondanánk. Hiszen ez esetben a teltházat nagyrészt olyan nézők alkották, akik személyesen ismerték Borbély Szilárdot. Épp ezért azt a mély csöndet és döbbenetet, amelyet az est folyamán Seress Zoltán és Szántó Balázs színészi alakítása, valamint Erdélyi Klára közreműködése kiváltott, itt hatványozottan kell érteni és értékelni. Az egykori barátoknak, pályatársaknak, rajongóknak a szerzőhöz fűződő személyes kötődése tükrében.
A Debreceni Irodalmi Napok szervezői és a Csokonai Nemzeti Színház munkatársai ennek tudatában nem hagyták „feldolgozatlanul” a látottakat az itteni, különleges összetételű befogadók számára. Ahhoz hasonlóan, ahogyan a Vígszínházban minden egyes Egy gyilkosság mellékszálai előadás után egy, a darab tematikájának valamely szegmenséhez kapcsolódó szakemberrel hallgathat meg beszélgetést a közönség, Debrecenben is diskurzus zárta az estét. Ám ez itt – a teltház fogalmához hasonlóan – szintén többletjelentéssel bírt. A beszélgetést Juhász Anna irodalomtörténész, kulturális menedzser vezette a debreceni teátrum Csokonai Társalgó című beszélgetés-sorozata keretében.
Ez esetben nem csak egy ember elemezte a látottakat. Juhász Anna felkérésének eleget téve a beszélgetésen részt vett Dr. Szirák Péter egyetemi tanár, irodalomtörténész, az Alföld folyóirat főszerkesztője, Röhrig Géza Kossuth-díjas színész, költő, író, Seress Zoltán Jászai-díjas színművész, a darab rendezője, Szántó Balázs színművész és dr. Gyürky Kata, a produkció dramaturgja. Az ily módon összművészeti törekvéssel életre hívott kerekasztal-beszélgetésen – melynek során a meghívott vendégek szakmai összetételének köszönhetően Borbély Szilárd életműve irodalmi és színházi kontextusban is fókuszba került – átfogó képet kaphattak a nézők arról, hogy a szerző életében mit is jelenthetett a szülei elleni, a darabban feldolgozott brutális rablógyilkosság.
Juhász Anna nyitó kérdésére, hogy Dr. Szirák Péter irodalomtörténészként, Borbély Szilárd kollégájaként, barátjaként, sőt, az Alföld folyóiratbéli szövegközlőjeként hogyan értékeli a látottakat, az irodalomtörténész épp ezen összművészeti jellegre reagált a válaszával és a válaszában. Arra utalt, hogy mennyire máshogy hatnak primer olvasatban, irodalmi szemmel Borbély szövegei, és mennyire másként, ha ezek szekunder módon, a színpadon keresztül „szólalnak meg”.
A Borbély-szövegek értelmezésének egy újabb aspektusára ezt követően Röhrig Géza hívta fel a figyelmet, amikor a színdarabban feldolgozott trauma kapcsán hangsúlyozta: az itt látott színpadi adaptációban is oly fajsúlyos testhez való viszony visszahatott a Borbély-szövegek milyenségére is. Halál esetén ugyanis a test minden esetben roncsolódik, és Borbély Szilárd szövegeiben mindez a szavak, a nyelvhelyesség tudatos roncsolásával járt. Borbély ezzel az eljárással az elmondhatatlan trauma szövegszintű leképezésének a magyar irodalomban páratlan formanyelvét teremtette meg.
S hogy mindezek a „roncsolt” szövegek hogyan tudnak hatásosan megszólalni a színpadon, illetve, hogy milyen fázisai vannak egy szépirodalmi és dokumentarista szövegekből összeállított szövegkönyv létrejöttének, arról Juhász Anna Gyürky Kata dramaturgot kérdezte. A válaszban a szövegkönyv többszörös átírásának okai mellett arról is értesülhettek a nézők, hogy a Borbély Szilárd életében 2000-ben bekövetkezett tragédiát mennyiben jósolták meg, profetizálták a szerző 2000 előtt született prózai és verses értekezései, amelyeket épp ezért szintén nem lehetett ki- és figyelmen kívül hagyni a szövegkönyv megalkotásánál.
Ami pedig mindennek a színpadi megvalósítását illeti, arról Juhász Anna Seress Zoltán színművészt, az előadás rendezőjét, valamint Szántó Balázs színművészt kérdezte.
Seress Zoltán elmondta: ahogyan a beszélgetés több résztvevőjét, őt is személyes ismeretség fűzte Borbély Szilárdhoz, és amikor 2004-ben először olvasta a szerző tollából ennek a brutális rablógyilkosságnak a „krónikáját”, tudta, érezte, hogy ezt neki valamikor fel kell majd dolgozni a színpadon. Ám erre húsz évet kellett várnia… 2024-ben azonban, Borbély Szilárd halálának tizedik évfordulóján úgy érezte, ezt a néhai barátja iránti „adósságát” most már ki kell egyenlítenie. Ennek érdekében a szépirodalmi szövegek ismeretén és feldolgozásán túl „utánament” a rablógyilkosság jogi hátterének is, ellátogatott a Nyíregyházi Törvényszékre, ahol betekintést nyert e szörnyű bűntény összes – eddig feltáratlan, és sokban feltáratlanul is maradt – „mellékszálába”, amelyeket igyekezett a szövegkönyvön keresztül az előadásban is érzékeltetni.
Ehhez a megfelelő partnerét pedig abban a Szántó Balázsban találta meg, aki 2024-ben, a Vígszínház Költészet Napi rendezvényén rajta kívül szintén Borbély-verset szavalt. S aki Juhász Anna kérdésére reflektálva, hogy számára mit jelent egy ilyen produkcióban részt venni, így felelt: általában is minden egyes olvasmányélményétől azt várja, hogy valamit adjon hozzá, módosítson az addigi világlátásán… Borbélyt olvasva számára ez az élmény meghatározó, ám mindazt az érzelmi töltetet, amelyet ezek – a szövegkönyvben is szereplő – művek árasztanak, a színpadon a lehető legneutrálisabban kell a nézők elé tárnia. Ez a szakmai kihívás pedig önmagában mérföldkő az eddigi pályafutására nézve.