“Az igazi színházszeretetem itt kezdődött fiatalkoromban. A szüleim minden évben egyszer vagy kétszer feljöttek Szabadkáról Pestre, ahogy ők nevezték, "kultúrát lélegezni" - akkor lehettem hét-nyolc éves. Én is mindig velük jöttem, akkoriban nem voltak még bébiszitterek, a hotelben pedig nem akartak hagyni. Elvittek Latabár Kálmán, Muráti Lili, Csortos Gyula, Somlay Artúr világába - én itt szerettem meg a színházat. Ha megboldogult édesanyám tudná, hogy ma én a Vígszínházban dolgozom, élete kincse lehetne.”
Megrendülten fogadtuk a hírt, hogy 96 éves korában, 2026. február 16-án Tel-Avivban elhunyt Ilan Eldad (Lengyel Iván) szabadkai születésű izraeli rendező, dramaturg és kultúra-közvetítő.
Ilan Eldad Szabadkáról indult, és Tel-Avivban vált a színház, a televízió és a film jellegzetes hangú alkotójává. Az ő története ritka sűrűségű: egy polgári, szeretettel teli gyerekkor és egy huszadik századi kataklizma találkozása.
„Valamilyen módon mindig vonzódtam a "show-businesshez", a színházhoz, iskolai gyerekelőadások és hasonlók révén. Nagyapám Lloyd nevű szabadkai kávéházának két felét egy nagyon szép világoskék függöny választotta el egymástól: az egyik oldalon étkeztek, a másik oldalon alkalmanként bridzsklub volt. Engem ez a függöny, amit szét és újra össze lehetett húzni, nagyon izgatott, mindenféle színházat képzeltem mögé. Rózsaszín, polgári gyermekkorom volt, mindenem megvolt, ami csak kellett, a szüleim és az egész nagy család is kényeztetett. Ez borult aztán vérbe és lángba.”
Ilan Eldadot 13 évesen deportálták, de a koncentrációs és munkatáborokban is irodalmi és műsoros esteket szervezett, a közösséghez és az emberi léthez való hűség korai jeleként.
A háború után visszatért szülővárosába, ahol már diákként megrendezte Csehov Leánykérését a Népszínházban. Ez a korai gesztus végigkísérte egész pályáját: a történetek iránti szeretet és az emberi sorsok iránti érzékenység vezérelte a rendezéseit.
Izraelben vált meghatározó színházi alkotóvá, többek között a Habima Nemzeti Színházban és a Cameri Színházban rendezett. Magyarországi munkássága sem volt elhanyagolható: a Vígszínház 2006-ban az ő rendezésében Kútvölgyi Erzsébet és Kern András főszereplésével mutatta be Az élet mint olyan című előadást, amely a mai napig látható a Házi Színpadon, és ugyancsak ő állította színpadra A kellékes című monodrámát, mely sok éven át ment nagy sikerrel a Pesti Színház színpadán.
„Ha visszanézek a magyarországi repertoáromra, azt tudom mondani, hogy majdnem mindig személyes motivációt kerestem: ebben az országban, ahol nagyon sok tehetséges fiatal és középkorú rendező tevékenykedik, mi az, amit pont én hozhatok? Nem azt mondom, hogy mi az, amit jobban tudok, mint a helyiek, hanem hogy mi inspirál engem a rendezésre.”
Ilan Eldad művészetét mindig is áthatotta az a gondolat, hogy a színház ne a látvány trükkjeiben, hanem a történet és a színészi játék emberi igazságában találja meg erejét. Életműve emlékeztet minket arra, hogy a színház a közösség szolgálatában, a sorsok megértésében és a történetek őszinte elmondásában találja meg a legerősebb hangját.
Emléke legyen áldott.
A kellékes (Pesti Színház, 2008) 100. előadás – Kern András és Ilan Eldad - fotó Szkárossy Zsuzsa (2012)
Az élet mint olyan (Házi Színpad, 2006) – 150. előadás – Radnóti Zsuzsa, Márton András, Kútvölgyi Erzsébet, Kern András, Jánoskúti Márta, Ilan Eldad, Székely László és Parti Nagy Lajos – fotó Szkárossy Zsuzsa
Az élet mint olyan (Házi Színpad, 2006) – 100. előadás – Rajhona Ádám, Kútvölgyi Erzsébet, Ilan Eldad és Kern András