Száz éve, 1913. október 24-én született Czímer József író, műfordító, esztéta, a Vígszínház egykori kiváló dramaturgja.
Czímer József 1937-ben végzett a Pázmány Péter Tudományegyetemen, majd 1937 és 1942 között az egyetem Lélektani Intézetének munkatársa volt. 1942-ben behívták katonának, illegalitásba vonult, s előbb az Ellenállás, majd a Szabadság és az Új Magyarország című lapok munkatársa lett. 1948-1949 között az Országos Filmhivatalban dolgozott, majd a Mafilmhez került dramaturgnak. 1949-től a Színház című hetilapnak is rendszeresen írt. Rövid ideig dolgozott a Kohó- és Gépipari Minisztériumban és a Ganz Villamossági Gyárban is – utóbbi helyen segédmunkásként.
1951 és 1956 között az Ifjúsági Színház, illetve a Veszprémi Petőfi Színház fődramaturgja lett. 1956 augusztusa és novembere között a Hétfői Hírlap rovatvezetője volt.
Ugyancsak 1956-ban került a Vígszínházhoz, ahol egészen 1968-ig vezette a dramaturgiát. 1968-tól 20 éven át, nyugdíjba vonulásáig a Pécsi Nemzeti Színház fődramaturgi állását töltötte be. 1993-1994-ig a Magyar Rádió felügyelő-bizottsága is tagjai közé választotta.
Czímer József kora egyik legaktívabb, legtehetségesebb színházi szakértője volt – aki a klasszikus dramaturgi munka mellett kiváló műfordításokat is készített. A nevéhez köthető például Brecht: Állítsátok meg Arturo Uit!, Thomas Szegény Dániel, Tennessee Williams A vágy villamosa, Victor Hugo Ezer frank jutalom, Camus Az igazak, vagy Whiting Ördögök című műveinek fordítása, de Aisopos meséit, illetve az Anna Frank naplójából készült első adaptációt is átültette magyar nyelvre.
Több nyelven beszélő, a színház elméleti és gyakorlati oldalához is kiválóan értő polihisztor volt; dramaturgiai esszéi, szakkönyvei ma is a színháztudományi irodalom alapművei. Mint vezető dramaturg, ő kezdeményezte a Vígszínházban, hogy az európai és tengerentúli színház legújabb fejleményei, fontos művei eljussanak hozzánk.
Hosszú és gazdag pályáját számos díjjal ismerték el, így Érdemes Művész (1977) és Kiváló Művész (1983) kitüntetéssel, Bálint Lajos-vándorgyűrűvel (1979), Thália-gyűrűvel (1980), Magyar Művészetért Díjjal (1993) és a Magyar Köztársaság középkeresztjével (2004).
„Czímer József ahhoz a nagy generációhoz tartozott, amely még egységben látta a világot, neki még anyanyelve volt a görög-latin és európai kultúra, a polgári értékek ismerete és tisztelete, az összefüggések felismerése korokon, időkön és tereken át. Mi már örülhetünk, ha részleteiben, töredékeiben, de valahogy közvetíteni tudjuk ennek a nagy klasszikus hagyománynak halkuló üzeneteit. S talán még halvány emlékeink vannak arról az enciklopédikus tudásról, amely az ő és nemzedékének sajátja volt. Sorra veszítjük el őket, s hiányuk pótolhatatlan a lelkünkben, a munkánkban, az életünkben.”
(Radnóti Zsuzsa: Búcsú Czímer Józseftől – részlet. Elhangzott Czímer József ravatalánál, a Farkasréti temetőben 2009. január 20-án.)