A 19–20. század fordulóján Budapest alig néhány év alatt vált világvárossá, és dinamikusan fejlődő polgársága a saját ízlésének és igényeinek megfelelő színházat kívánt.
1894-ben megalakult a Magyar Vígszínház Rt., amelynek tagjai az arisztokrácia neves képviselői voltak. Ők – ezek a magánemberek – teremtették elő az építkezés anyagi feltételeit, és ők bízták meg a Fellner és Helmer Irodát az épület tervezésével. A Vígszínház felépülése a hazai tőke és a formálódó polgári társadalom ismert szereplőinek példamutató művészetszeretetét, színház iránti bizalmát bizonyította.
1896-ban, páratlan gyorsasággal, csaknem egy év alatt épült fel az impozáns Vígszínház, mégpedig egy olyan városrészben, amely akkor a város egyik külső kerületének számított. Ennek a mostoha területnek a fejlődését azonban épp a felépült színház indította el, és a Vígszínház a későbbiekben is a város fejlődésének katalizátora, szellemi, kulturális és társadalmi központja maradt.
A Vígszínház születésének története Budapest világvárossá fejlődésének meghatározó állomása. A Víg építésének üteme összhangban állt a millenniumi építkezések ritmusával – sőt részben meg is előzte azokat: a teljes Nagykörút átadására csak a Víg felépítése után, 1896. augusztus 31-én került sor.
A színház első időszakának vezetői – Ditrói Mór, Roboz Imre és Jób Dániel – bölcsen felismerték, hogy az intézmény kitüntetett státusa nagy felelősséggel is jár. Egyáltalán nem mindegy ugyanis, hogy a Vígszínház milyen szemléletet és ízlést képvisel az egyre polgárosultabb kerület, és egész Budapest lakossága számára. A budapesti polgárság érdeklődése, a színház első évtizedeinek sikerei végül visszaigazolták a színházvezetők törekvését: a Víg a főváros legnépszerűbb, leglátogatottabb színházává vált; valóságos kultusz alakult ki körülötte.