Május 31-én tizenhét művész, alkotó vehette át a Gundel Művészeti Díjat, köztünk társulatunk két tagja. A Láng György étterem-tulajdonos által az ezredfordulón alapított elismerést az életmű kategóriában idén társulatunk művésze, Barta Mária vehette át. Pap Vera pedig az Augusztus Oklahomában című darab Violet Westonjaként érdemelte ki a rangos Gundel-díjat. Az előadást június 9-én láthatják a Vígszínházban. A díjazottak között van Mészáros Márta is, aki a Vígmoziban is vetített Utolsó jelentés Annáról című filmjéért kapta meg az elismerést. Gratulálunk a díjazottaknak!
Zenei vezetőnknek, Presser Gábornak pedig azért gratulálhatunk, mert a XIII. kerület díszpolgárává választották. Az ünnepséget június 1-jén tartották az Angyalföldi József Attila Művelődési Központban, az indoklás szerint a kitüntetettek „életútjuk során kimagasló munkásságú, a XIII. kerület fejlődéséhez hozzájáruló kiemelkedő személyek”. Presser Gábor mellett Lendvai Kamilló zeneszerző, karmester és Vámos Miklós író kapta idén a XIII. kerület díszpolgára címet. Gratulálunk!
Presser Gábor
Sajátos hangjával a magyar könnyűzene jelképes alakja. Presser Gábor mindent elért, amit hazai muzsikuspályán lehetséges. Ő az, aki megénekli érzéseinket, vágyainkat, álmainkat. Mindenki Picije, akit ma már egyre többen szólítanak Pici bácsinak. Korszakalkotó zenekarok, aranylemezek tucatjai és népszerű színházi darabok köthetők a nevéhez. Több jeles díj és kitüntetés tulajdonosa. Ez évtől pedig a XIII. kerület díszpolgára. – Meglepett, hogy a XIII. kerület díszpolgárának választottak. 37 éve vagyok a Vígszínháznál, azóta hűségesen dolgozom a társulatnál.– 1969-től 1971-ig az Omega együttes tagja volt, majd 1971-ben megalakította az LGT zenekart. Adamis Anna dalszövegíróval közösen számos, mind a mai napig népszerű dalt szereztek, valamint több musicalben és zenés színdarabban is hallhatóak alkotásai. Mikor döntötte el, hogy zenével szeretne foglalkozni?
– Már fiatalon játszottam motívumokat, melyek csak úgy megszülettek bennem. 15–16 éves voltam, amikor bekerültem Verebes István amatőr színtársulatába, csupa velem egykorú fiatal közé, lehetőségünk adódott színházasdit játszani. Ott írtam az első olyan dalt is, ami közönség előtt hangzott el, egy Karinthy-verset zenésítettem meg. – Saját maga szórakoztatására vagy a hallgatóságnak alkot? – A dalírás jó játék. Az embereknek azok a dalok, amelyeket együtt tudnak elénekelni, összetartozást jelentenek. Dalt írni nem csak munka, szórakozás is, sőt, sokszor vigasz is. Munka közben kicsit kiszakadok a világból. Ülök a hangszernél, ölemben füzettel és tollal, szeretek elbíbelődni a szöveggel, a melódiával. – Hogyan sikerült megtartani a közönséget ennyi év után is? – Jó érzés, nem tagadom, látni a fiatalokat és idősebbeket egyaránt, ahogy hallgatják a dalaimat. A népszerűséghez könnyű hozzászokni, azonban én folyamatosan kételkedem. Remélem, nem csak a nevem miatt hallgatják új szerzeményeimet. – Sok mindent elért zenészként, Kossuth-, Erkel- és Huszka Jenő-díjjal jutalmazták munkásságát, ezenkívül megkapta az Érdemes Művész kitüntetést is. – A pályámon szinte minden a véletlenen múlt. Nem voltak konkrét céljaim, vágyaim, soha senkinek nem ajánlkoztam, hogy írnék egy dalt. A felkérések sorban megtaláltak, és én igyekeztem rendesen dolgozni. Sose voltak hatalmas álmaim. A kitüntetéseimkor is én lepődöm meg a legjobban. – Ma a tömegkommunikáció irányítja a zenét, hogy látja az ifjú művészek helyzetét? – Régen más volt a zenehallgatás szokása. A Képzelt riport felvételén, 1972-ben, a színészek távol álltak a rockzenétől, még ha szerették is. A mai fiatal színészek már hozzák magukkal a rockzenét, nem egy közülük jól muzsikál. És azért nem mindenkit irányít a média, sok kiváló tehetség él közöttünk. – Ön mit hallgat? – Nagyon változó, kíváncsi vagyok az új dolgokra, nem vagyok nosztalgikus alkat. Leginkább késő este, éjszaka hallgatok zenét. Olvasás közben azonban kifejezetten zavarnak a dallamok. – Tehetségével a tengeren túl valószínűleg világkarriert futott volna be. – Hát ezt nem tudhatom, de nem bánom, hogy nem más kontinensen élek, meg hát olyan távolról azért biztos nem lehetnék a XIII. kerület díszpolgára!