Ma nemcsak a Magyar Dráma Napját köszöntjük, hanem Görgey Gábor drámaírót is, akinek éppen ma lesz felolvasó színházi formában bemutatója a Pesti Színházban: a Görgey című történelmi darabot Hegedűs D. Géza rendezi társulatunk tagjainak részvételével.
Tegnap a Kossuth-díjas szerző újabb elismeréssel gazdagodott: Görgey Gábor az egyik idei díjazottja a Szép Ernő Kuratóriumnak. A jelentős hazai irodalmi díjak közé tartozó Szép Ernő-jutalmat a kiemelkedő teljesítményt nyújtó drámaíróknak ítélik oda évente: idén Görgey Gábor vehette át az életműdíjat. Külön öröm, hogy a díjat Radnóti Zsuzsa, színházunk dramaturgja adhatta át, és Hegedűs D. Géza részleteket olvashatott fel a Görgey című drámából. A Magyar Dráma Napjának előestéjén történő díjátadón Szakonyi Károly író mondott laudációt, amelyet az alábbiakban adunk közre:
GÖRGEY GÁBOR SZÉP ERNŐ-ÉLETMŰDÍJA
"A hatvanas évek elején, már nem emlékszem pontosan, hogy 61-ben vagy 62-ben a Vígszínház bérleteket hirdető plakátján láttam a nevét, mint az elkövetkező szezon egyik darabjának a szerzőjét. Aztán 67-ben a kaposvári színházi fesztiválon találkoztunk, a Csiky Gergely Színház játszotta a Rokokó háborút, nagyon tetszett, szerencsére nemcsak nekem, de társaimnak is a zsűriben, egyhangú döntéssel ítéltük a legjobb előadásnak. Akkoriban még nagy vendéglátások voltak, egy Kaposvár környéki vadászházban rendezték a záró fogadást, ott barátkoztunk össze.
Nem éppen tegnap volt!
Görgey azóta mind költészetében, mind prózai munkásságában, s nem utolsósorban drámáiban igen jelentős életművet hozott létre részben a nyugati Ionescu, Beckett-féle „végjáték abszurd” után kelet-európai életünk abszurditását ábrázoló abszurdjaival, részben pedig realista drámáival, vígjátékaival.
A hatvanas években keletkezett A hírnök jő című bohóctréfa a szenilis, sakkozó aggastyánokkal, akiknek blődségeiknél csak a világ ostobább, vagy a csöveket javító szerelőkkel a KZ lágerek, gázkamrák borzalmait elénk idéző Népfürdő. Ezek a revelációt jelentő egyfelvonásos darabok a Kazimír-féle Thália stúdió színpadán kerültek bemutatásra, miként a máig nagy sikerű Komámasszony, hol a stukker, az öt különböző társadalmi réteget képviselő alakkal, a városszéli vagánnyal, az arisztokratával, a kispolgárral, az intellektuellel meg a föld-éhes paraszttal a mindenkori hatalmak szatírája: akinél a stukker, az az úr, annak hízeleg, attól retteg a többi.
Görgey az egyfelvonásos darabok mestere, a Délutáni tea, az anyját látogató férfi meg-megjelenése az idő múlását lírai szépséggel ábrázoló mű a szerző költőiségét dicséri, míg a Wiener Walzer a szellemes, érdekfeszítő krimi a kitűnő dramaturgot. A vasúti fülkében történt eset tele van váratlan fordulatokkal, egy Agatha Christie is megirigyelhetné azt a rafinériát, amivel Görgey megkeveri az eseményeket, hogy a gyilkosságra fény derüljön. Az abszurd iránti hajlama ezekben a művekben is megmutatkozik.
Komponáló képessége a hagyományos stílusban írt munkákban is érdekfeszítő. Az Ünnepi ügyelet karácsony estén játszódik, az agglegény orvos és a magányosan élő asszisztensnő között a szolgálat folyamán kialakuló kapcsolat íve is mestermű. Angéla bobajkával kedveskedik a doktornak, más néven mákos gubával, amit a férfi annakidején a menzán evett, csakhogy ez úgy készült, ahogy Angéla családjában volt szokásos. Az évődés során kiderül a nő arisztokrata származása, szemben a doki proletár származásával. Egy osztályidegen család sarja és egy pártember apa fia talál végül is egymásra.
Görgey egyik jellemző tulajdonsága az életben és mondandója a művészetében: összebékíteni a különböző érdekekből szembe került feleket, hogy a múlt sebeit gyógyítani lehessen. Ez nem jelent elvtelenséget, mert vannak - legalábbis emberi mérték szerint - megbocsáthatatlan bűnök, elfogadhatatlan viselkedések, de természetes írói attitűd, hogy megértéssel kell szemlélni a dolgokat. Az előbb említett Ünnepi ügyelet mintegy előképe a későbbi szép színműnek, a Madách Színházban Mensáros László és Piros Ildikó főszereplésével adott Galopp a Vérmezőn című, családi emlékeket idéző művének. A kitelepítést örökítette meg, a volt tábornok és családja deportálásának a mozzanatait. A méltósággal viselt megpróbáltatás drámáját. A családi fészket elhagyni kényszerülő tábornokékat az ismerős kommunista orvosnő szeretné megmenteni az elhurcolástól, és megjelenik a szomszéd zsidó fűszeres is, hogy köszönetet mondjon a tábornok főhajtásáért, amit akkor tett, amikor a nyilasok hajtotta sárga csillagosok menetében meglátta őt az utcán.
Görgey dráma-termése sokszínű. A Fejek Ferdinándnak történelmi komédia, a bulvárnak álcázott szatíra, a Bulvár, fricska a közelmúltnak, a Huzatos ház játék az idővel nyavalyás történelmi korszakainkról, a lényegében soha nem változó, csak éppen más-más színben feltűnő história a Tükörjáték, vagy a szellemes, drámai portré Mikszáth Kálmánról.
Sikeres művek, sikeres előadások, de valamennyit kenterbe veri a Komámasszony, hol a stukker, meg nem számolhatom – de Görgey bizonyára számon tartja – hány és hány előadása volt a fővárosban és vidéken, külhonban, például Amerikában. Színész csapatok váltogatják egymást az új és új produkciókban. Én magam jó néhányat láttam, írtam is egyik másik előadásról, s tudom, hogy nemsokára ismét látni fogom a József Attila Színház téli programjában, Huszti Péter - sokadik – rendezésében.
És kíváncsian várom új darabjának a színrevitelét is Egerben. A Görgey - Görgey régi terve, a közelmúltban valósította meg, mintegy tartozást leróva a jeles ősnek. Olvastam, kitűnő, feszes munka, az első világháború kitörése estéjén, magányában „meglátogatják” a múlt szellemei, édesanyja, Perczel Mór, Andrássy Norbert, aki császári megbízottként elkísérte Klagenfurtba, a száműzetésbe, Széchenyi és végül a nagy ellenfél, Kossuth. Leginkább a kormányzóval történő találkozásra várt, talán nem is annyira az idős hadvezér, az éjszakában magában virrasztó Görgey, hanem maga a szerző, hogy szembesítse alakjait, mintegy igazságot téve az évszázados történelmi vitában.
Görgey dráma-fordításait is számba vehetnénk, mint ahogy prózai műveit is, de azok most más lapra tartoznak. Életműve gazdag és változatos. Mindig fontos volt számára a színház, évekig a Szegedi Nemzeti dramaturgja, irodalmi tanácsadója volt. Rendezett is, saját darabját, a Bulvárt vitte színre. Szereti a teátrum miliőjét, ahol megírt figurái bőrébe bújnak a színészei, és láttatják, elevenné varázsolják leírt szavait, melyek mind az abszurd, groteszk vagy realista formában az értelem fennsőbbségéért szólnak a világ ostobaságai ellen.
Irtodalmi díjai, a Graves-, a József Attila-, a Pro Arte-, a Déry- az Aranytoll- és a Kossuth- díj a Köztársasági Érdemkereszt mellé most itt a Szép Ernő Életmű-díj is, a színházi szakma elismerése.
Kívánok még sok alkotói évet az életmű további bővítéséhez és sok sikert!"
Szakonyi Károly