Mély fájdalommal búcsúzunk szeretett kollégánktól, kedves barátunktól, Kállai Ferenctől. Utolsó szerepében, a Sok hűhó semmiért című előadásunkban még megcsodálhattuk fantasztikus tehetségét és hihetetlen humorát. A Vígszínház társulata szeretettel gondol felejthetetlen alakításaira, örökre a szívében őrzi kedvességét, türelmét, segítőkészségét, hiszen számára a fiatal tehetségek felkarolása elengedhetetlen volt.
A több mint 65 éves pályafutása alatt különleges orgánumával, finom iróniájával egyedivé tette a színpadokon többek között Rómeó, Falstaff, Csongor, Tartuffe alakjait, valamint Szakhmáry Zoltánt, majd Csörgheö Csulit Móricz Úri murijában vagy Lukát Gogol Éjjeli menedékhely című darabjában. Filmszínészként mások mellett olyan jelentős filmekben játszott, mint a Katonazene (1961), a Megszállottak (1961), az Iszony (1965), A legényanya (1989) és a Rokonok (2006). A tanú és a Megint tanú című legendás filmben kultikussá tette Pelikán József gátőr személyét, mondatait. A színház, a film és a rádió mellett 1977 és 1990 között a Színház- és Filmművészeti Főiskolán tanított, 1981 és 1990 között a Színházművészeti Szövetség elnöke volt, majd 1985 és 1989 között országgyűlési képviselő lett, és tagja volt a parlament kulturális bizottságának. 1998-ban Budapest díszpolgárává választották. Olyan rangos elismerésekkel díjazták munkáját, mint a Jászai Mari-díj (1956,1958), az érdemes művészi (1966) és kiváló művészi cím (1970), a Kossuth-díj (1973), a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (1995). 2002 augusztusában a Nemzet Színésze lett, 2006-ban pedig Prima Primissima-díjat kapott. Drága Feri, szeretettel emlékezünk Rád!
