"Nádas Péter írásai az első találkozás óta nagy hatással voltak rám. Rabul ejtett szövegeinek bölcsessége, eleganciája, finomsága, humora és az, ahogy szavaival, leírásaival valósággal elbódítja az ember érzékszerveit, a látásunkat, a szaglásunkat, a hallásunkat, a tapintásunkat.
A Találkozás azért is ragadott magával, mert hihetetlen szikársággal, és fájdalmas szépséggel rajzolódik ki benne egy női sors, egy nő szenvedéstörténete. Alkotóként pedig engem mindig is azok a történetek érdekeltek, amelyeken keresztül a női lét bonyolultságáról és szépségéről lehet beszélni. Ezért már évek óta foglalkoztatott a Találkozás, egy belőle készülő film tervét is forgattam, forgatom a fejemben.
Személyesen nem éltem meg ezt a korszakot, csak mások emlékezetén keresztül ismerem az ötvenes évek Magyarországát, és ezek közül meghatározó számomra Nádas Péter, és főszereplő, Mária emlékezete. Rajtuk keresztül értettem meg sokmindent ebből a korszakból. De Nádas drámájába nemcsak az ötvenes évek története van beleszőve, hanem – ahogy Mária mondja – a világ legszebb szerelmes története is, és ettől számomra ez a világirodalom egyik legösszetettebb és legizgalmasabb alkotása.
Nádas Péter mágikus szavai, a csodálatos Börcsök Enikő és Király Dániel lebilincselő játéka talán életem egyik legfontosabb időszakává teszik ezt az esős októbert.
Október 23-án, az 56-os forradalom kitörésének napján tartjuk a bemutatót, hogy ezzel tisztelegjünk a korszak áldozatainak emléke előtt.
Az előadásra készülve új formákkal kísérletezünk, szokatlanul nehéz feladat elé állítottam az alkotótársakat, de a két főszereplőnek, a fantasztikus színészkollégáknak, a nagyszerű zenekarnak és a Pesti Színház kiváló munkatársainak köszönhetően a nézők előtt, estéről-estére megszületik majd valami egészen rendkívüli színházi hatás."
Eszenyi Enikő
Nádas Péter vall a színházról
„Engem a színházban az élő testek között kialakuló viszonyrendszer érdekel. A kép, de a szónak egyáltalán nem képzőművészeti értelmében. (...) Az élő emberi test érzékiségéből kialakuló képi érzet érdekel. Ami persze valamiféle történetet is kirajzol, s a történetből gondolat is préselődhet.“
a Találkozásról:
„Ezt a történetet egy valóságos alak, egy Budapestről kitelepített Zichy grófnő mesélte el nekem. A szobája körülbelül úgy nézett ki, mint a mostani előadás díszlete. Amikor én találkoztam vele, akkor már tíz éve élt ebben a szobában."
a szöveg és a zene egységéről:
„Maga a szöveg erős mentális ellentétetek állít egymás mellé. A beszédességet és a hallgatást, az önuralmat és a tébolyt, a felejtést és az emlékezést, a tudást és a tudatlanságot, a nőt és a férfit, a fiatalt és az időset, az életkedvet és a halálvágyat, s így tovább. S ugyanezen okból állítja szembe a szöveget és a hangszeres zenét. Együtt kell szólniuk.
Előbb megírtam a szöveget, azaz határozott elképzelésem volt arról, hogy hol kell zenének állnia, ezeket a helyeket kijelöltem, és Vidovszky László ekkor fogott hozzá a komponáláshoz. Szabadon dolgozott a szöveggel, hiszen nagyon is jól értette, hogy mit akarok. Egészen más hangszereket használt, mint amilyeneket én eredetileg elképzeltem, és más lett a zenék terjedelme és a megszólalások.”
Eszenyi Enikőről:
"Eszenyi nagy egyéniség, s ebből következik az érzékenysége. Nem hiszem, hogy speciálisan női lenne az érzékenysége. Az, hogy nő, mi több, színésznő, azaz a nőiség idolja, egyéniségének csupán egyik jegye. Lenyűgöző figyelni a próbán, ahogy a színészekkel dolgozik, a jelenlétét, az alázatát, az odaadását, a koncentrációját."