A Vígszínház két meghatározó művészére, a száztíz éve született Bilicsi Tivadarra és a nyolcvan éve született Latinovits Zoltánra emlékezünk.
Száztíz éve született Bilicsi Tivadar
„Volt egyszer egy ember, akit mindenki szeretett. Hogy ezt az embert miért szerette mindenki, arra nagyon egyszerű a válasz: ezt az embert ugyanis nem lehetett nem szeretni.
Van ilyen!
Illetve bocsánat, erre azért nem esküdnék meg…
Volt ilyen.” (Verebes István)
Bilicsi Tivadar
(1901. szeptember 6. – 1981. július 11.)
Hétévesen lépett fel először, és bár nem lett belőle gyerekszínész, ettől a pillanattól rajongva szerette a színházat. Az iskolában folyvást komédiázott, szívesen utánzott másokat, a diáktársak kedvence volt. A Feld Színház kórusában lépett először a világot jelentő deszkákra, majd Miskolcra szerződött, ahol már kisebb szöveges szerepeket is kapott. Ottani igazgatója, Sebestyén Géza biztatására beiratkozott a színészképző iskolába, és 1925-ben, már diplomával a zsebében Szegedre szerződött, de gyorsan feltűnik a fővárosi direktoroknak. Néhány évvel később Budapestre hívják, és hamarosan itt is meghódítja a közönséget. Egyéni stílusára, sajátos humorára a filmrendezők is felfigyelnek. Forgat és játszik a történelmi viharok közepette is. A legfontosabb fővárosi színházak társulatának tagjaként nevét az egész ország megtanulja. Színészként, táncos komikusként egyaránt rajongva szereti a közönség. 1962-től 1968-ig, nyugdíjba vonulásáig a Vígszínház tagja volt. „Mulattattam, de magam is mulattam” – mondta magáról Bilicsi Tivadar. Emlékezzünk rá szeretettel.
Nyolcvan éve született Latinovits Zoltán
„Sok éve született Latinovits Zoltán; sok éve halott.
Élete, halála: múlt idő. Verset, cikket, könyvet, elemző tanulmányt, lírai esszét írunk róla, hallgatjuk hangfelvételeit, bámuljuk filmjeit, csodáljuk színészi tehetségét, színesedő emlékként füstjével koronázzuk a Színészkirályt." (Szigethy Gábor).
Latinovits Zoltán
(1931. szeptember 9. – 1976. június 4.)
„Kiemelkedő, sokoldalú művész volt. Szerepformálását rendkívüli szuggesztivitás, átélés, intellektuális megközelítés jellemezte. Romantikus hősöket, töprengő, vívódó igazságkeresőket, torz lelkű, groteszk figurákat egyaránt alakított a színpadon és a filmvásznon is. Előadóművészként a költő megjelenítésére, a vers születésének megidézésére törekedett.” – írja róla a Magyar Színházművészeti Lexikon. És valóban. Emlékezetes filmszerepei és utánozhatatlan színpadi alakításai mellett egyéni versmondói stílusával is elbűvölte az országot. Ady, József Attila, Vörösmarty Mihály legismertebb versei még ma, halála után több évtizeddel is az ő jellegzetes hangsúlyaival idéződnek fel bennünk.
A Vígszínházba 1962-ben szerződött először. Négy évig volt a társulat tagja. A Játék a kastélyban vagy a Rómeó és Júlia című darabban nyújtott alakítására ma is sokan emlékeznek. Ezt követően 1969-től 71-ig ismét a Vígszínház színpadán játszott.
1976-ban bekövetkezett tragikus halála megdöbbentette az országot. Hogy öngyilkosság vagy véletlen baleset volt, ma sem tudjuk. Ha élne, ma lenne nyolcvan éves. Legendás alakításairól meséljenek a képek.