Hoffer Károlyt az Óz, a csodák csodája gyönyörű bábjainak tervezőjeként ismeri a Vígszínház közönsége. A fiatal bábművész korosztályának egyik legsokoldalúbb színházi alkotója: bábszínészként játszik, több előadásban zenészként közreműködik, ír zenét, tervez bábokat és komplex látványt, illetve rendez.
Elkötelezett a báb, a gyerek- és ifjúsági közönség iránt, hisz a színház közösségteremtő és közönségformáló erejében. Első rendezése, a 2013-ban bemutatott Semmi a Budapest Bábszínház egyik legsikeresebb produkciója lett, amely a2013-ban a legjobb gyerek- és ifjúsági előadás kategóriájában elnyerte a Színikritikusok Díját is. Ugyanezért az előadásért Hoffer Károly a legjobb rendező díját vehette át a Kaposvári Gyermek- és Ifjúsági Színházi Biennálén.
HOFFER KÁROLY bábszínész, bábrendező, bábtervező
"Amikor leszedtél minden érzelmet az arcodról és azokat áthelyezted a kezedbe és a kezedben lévő bábba, akkor fogod megérteni, hogy mire képes ez a műfaj." (Blasek Gyöngyi, bábművész)
"1985-ben születtem Kapuváron. Nem első körben találtam rá a színházra: először tanárképző főiskolát végeztem Szombathelyen. Ezután a Kolibri Színház stúdiójába jártam, majd a Színház- és Filmművészeti Egyetem bábszínész szaka következett, ahol 2013-ban végeztem. A báb műfajában találtam meg azt, amiben integrálni tudtam a zenét, a rajzolást, az irodalmat és a játékot. Osztályfőnökeim, Meczner János és Csizmadia Tibor mellett meghatározó tanár számomra Lénárt András, akit mesteremnek tekintek, és fontos alkotótárs Gimesi Dóra író-dramaturg, akivel sok fontos előadásban dolgoztunk együtt.
2011 óta dolgozom a Budapest Bábszínházban, ahol színészként, rendezőként és tervezőként egyaránt rendszeresen tevékenykedem. 2013-as
Semmi
című rendezésem több szakmai díjat elnyert. A jó színház szerintem kérdez, hagy gondolkodni és állásfoglalásra késztet. Fontos, hogy aktuális problémákra tudjunk reflektálni.
Bábkészítőként leginkább a tervezőasztal fölötti agyalást szeretem. Igyekszem minél több olyan ötletet felvázolni, amit később ajánlatként tehetek a rendezőnek. A Bábszínházban profi műhelyünk van, megbízom a bábkészítők munkájában, és sokat tanulok tőlük. A báb olyan, mint egy hangszer. Ez leginkább olyankor mutatkozik meg, ha többen kell megmozdítanunk egy bábot, hiszen muszáj, hogy a főmozgató ritmusát, lélegzetvételét kövesse mindenki. A közös zenélés sem szól másról, mint egyetértésről. Ha nem egyszerre veszünk levegőt, nem egyszerre tartunk ugyanannál az akkordnál, akkor az egész szétcsúszik.
Ebben az évadban két bemutatóm volt: színészként játszottam a Budapest Bábszínház
Nyúl Péter
című előadásában, és én terveztem az
Óz, a csodák csodája
bábjait a Vígszínház számára. Jelenleg idősekről szóló előadáson dolgozom Gimesi Dórával, amit a nagyszüleink ihlettek, az ő emlékükre készül."