2012-ben A magyar dráma napján átadták a legjobb új magyar drámának járó Szép Ernő-díjat, mellyel idén Spiró Györgyöt jutalmazták a Príma környék című komédiájáért.
A Szép Ernő-díjat 1984-ben alapította Pogányné Szép Berta, Szép Ernő húga. A díjat általában három kategóriában ítélik oda, az előző évadban megjelent legjobb magyar drámának, a legjobb pályakezdő írónak, illetve a díjjal egy szerző drámaírói munkásságát, életművét is jutalmazni szokták. Az elismerést szakmai kuratórium ítéli oda.
Spiró György 1997-ben és 2004-ben is elnyerte már ezt a rangos irodalmi-színházi kitüntetést. Ma is érvényes, és szívet melengetően szép Spiró György egykori tanítványának, Hamvai Kornélnak a laudációja, melyet a 2004-es Szép Ernő-díj átadójára írt mesteréről:
"Spiró György tizenhat évesen megtanult gépírni, mert úgy vélte, ez kell ahhoz, hogy ő legyen a legnagyobb magyar drámaíró. Ha csalódottan látja is már, hogy regényírónak jobb lett, azért mégiscsak bevált ez a gépírásos elképzelése, ő a legnagyobb magyar drámaíró. Gratulálok. Nagy tisztesség ez nekem, hogy őt dicsérhetem szembe, még ha emiatt a köszöntős díjátadás miatt maradt is el a mai közös ebédünk, amikor fel tudtam volna hívni a figyelmét, hogy egy Carlos Tevez nevű argentin focista a legtehetségesebb Maradona óta, de akkor most már ez is megvan.
Drámaíróról beszélni nehéz, mert a drámaíró optimálisan nincsen, vagy nem tudni, hány ember. A darab nem úgy a drámaíróé, ahogy a regényíróé a regénye vagy a költőé a verse. A jó drámaíró a darabjának legföljebb legelső nézője, talán örül, hogy a mások műveihez képest ez végre egy neki való előadás itt a fejében, le is írja hevülettel. A zseniális drámaíró meg a legmélyebben emberi külön mindegyik karakterben, és arról ismeri meg magát, hogy újra meg újra meglepődik, hogy a többi karakterekből micsoda hülyeségeket mond.
Spirónak, aki mesélni született, boldogság, hogy játszhat, amikor darabot ír, a szereplőit játszhatja, és azután legboldogabb, idézem tőle, amikor olyat gondol, amit a szereplő nélkül sose gondolt volna. De drámaírónak túl okos a Mester, és amit sose gondolt volna, azt is gondolta volna előbb-utóbb, így nehéz meglepődni és zseniálisnak lenni. Ezért a legdrámaibb pillanatok őnála sokszor nem is mondva vannak, és a gépírás által kieszközölt drámaíró a művészete csúcspontjára akkor ér, amikor a szereplője lelkében Spirót cserbenhagyják a szavak, magára marad, és kétségbeesik.
Egy ilyen pillanatban böki ki a Kvartettben az Amerikából érkezett vendég: "Nem így képzeltem ezt." Ki lehet találni egy ilyen mondatot, nem olyan rettentő bonyolult mondat, de ez nem kitalálva van, hanem élve, és mikor egy élet roskad össze mögötte, elakad a lélegzet. Aztán odateszi a helyére, a darab kétharmadához, hogy a szív szakadjon meg tőle. Föl lehet ismerni, hogy a karakter szólalt meg, és nem Spiró, ki hallott már Spirótól ilyet: "Nem így képzeltem ezt"? Ez egy olyan csodamondat, hogy el is loptam, beleraktam a saját darabomba, ott olvasgatom inkább, hogy meg ne pukkadjak.
Maradt azért egy pár mondata, amiket nem loptam el, benne vannak például az Árpád-házban, korszakos darab, ezt a korszakot úgy körülbelül kétszáz évben mérem. Nem mutatták be, nem is fogják, a magyar színház gyáva előadni. Nem csoda, nyílt színi igazmondás van benne, és nem arról a világról, amit látunk, azt még el lehetne viselni, száz telt házat ment a Csirkefej, hanem arról, ahonnan nézünk. Ezt a Kőszegők prológusában írja: "ahonnan nézni kell nektek s nekem". Tudja közben Spiró, mi a siker titka: "Utánozni őket! Tudni csak azt, mit ők tudnak magukról" - az Actor mondja ezt a Békecsászárban, mikor sértetten kivonul, hogy megalapítsa magát, mint marginalizált drámaírót, és egyedül csináljon színházat. De tizenöt évvel később Spiró ezt a sikert a mélyebb tudásért odahagyta. Az Árpád-ház világa: "ahonnan nézünk". Nem a bölcs külső, elfogulatlan és megbocsátó szemszöge ez, amiben Spiró a Kőszegők írásakor még talán bizakodott, hanem a legpokolibb belső szemszög: amikor az ember saját magát illetően veszíti el a reményeit és az illúzióit. Félek, a színház ezzel nem is tudna mit kezdeni, nem tart itt, talán jobb is, hogy kitalál mindenféle indokokat, amiért nem meri bemutatni. A néző se igen tudna vele mit kezdeni, érdeklődne mondjuk: de hát senki jó ember nincs itt? És nem elégedne meg a válasszal: te vagy a jó ember, aki ezt a kérdést még fel tudod tenni.
Írt ez idáig húszegynéhány darabot ez a hatalmas darabíró, és van belőle, amit mégiscsak bemutattak, az ország legnagyobb színészeit lehetett bennük száz előadásokon ünnepelni, ezeket tudjuk. Azért, igazi színműíróhoz méltón, fel tud mutatni villámgyors bukást is a Vígszínház kéményében, és klasszikus botrányt, amikor szakadár nyugdíjasok az előadásáról kivonultak.
Ha pedig valaki egy óvatlan pillanatban rájön, hogy végső soron unja a színházat, és inkább egy nagyon szépet akar olvasni, alkalomadtán vegye kézbe Spiró Fogság című új regényét. Most tette le a kéziratot egy asztalra, amely már régen beszakadt.
A többi személyes, a hála és a köszönet és a szeretet mindazért, amit íróilag és emberileg tanulok és kapok tőle, de hát ezt úgyse hagyná elmondani, marad ebéd mellé az argentin Carlos Tevez."
Hamvai Kornél
(forrás:
criticailapok.hu
)