Az október 17-i 1914 című előadáson műszaki hiba történt, melynek következtében az előadás utolsó 15 percében nem működött a vendégjáték munkatársai által üzemeltetett feliratozó berendezés.
A problémát az előadás közben próbáltuk orvosolni, de a rendelkezésre álló rövid idő alatt nem sikerült helyreállítani a feliratozást. Mivel a korábbi két előadáson és a főpróbán is kiválóan működött a rendszer, a hiba okát még vizsgáljuk.
A kellemetlenségért elnézésüket kérjük!
Szeretnénk kárpótolni Önöket, ezért kérjük, hogy akinek október 17-ei előadásra szóló jegye van, jelentkezzen a Vígszínház Szervezésén Urbanek Gyöngyinél az urbanek.gyongyi@vigszinhaz.hu e-mail címen.
Az alábbiakban az Önök kérésére közöljük a hiányzó két jelenet és az utolsó dal szövegét.
17. VÁCLAV ÉS VLADIMÍR
VLADIMÍR Az emberiség elbutítása a háborúban; a nyomás, ami visszakergeti a felnőtteket a gyerekszobákba, ahol döbbenten felismerik, hogy már semmilyen gyerek nincs ott –
igen, bennünket, akik a világvége kísérleti állomásának lakói vagyunk, oda juttatott a fejlődés, ahova akart!
VÁCLAV Amikor az ember beszélni hallja magát, akkor azt szeretné hinni, hogy a mindenki által várt szellemi fellendülés nem következett be.
VLADIMÍR Jóslatomat, mely szerint a világháború a csalás, a gyengeség és az Isten elleni árulás hátországává változtatja a világot, s állításomat, hogy ez már megtörtént, semmi sem igazolja jobban, mint a világháború.
VÁCLAV Eddig minden háború békével ért véget.
VLADIMÍR Ez nem. Ez nem az élet felszínén játszódott, ez magában az életben tombolt.
Feledésbe merül, hogy a háború elveszett, feledésbe merül, hogy elkezdődött, feledésbe merül, hogy lezajlott. Ezért nem ér véget.
VÁCLAV De ha egyszer majd béke lesz -
VLADIMÍR – senki se fog tudni a háborúval betelni!
VÁCLAV Szóval ti már a jövőről fecsegtek. Én optimista vagyok és az is
maradok.
18. VISSZATÉRÉS A HÁBORÚBÓL
JÁNO Hátra... előre! – Jobbra... tehén! – Lépés... kukk!
HONZA ... maga két nappal korábban érkezett...
EVA ... azt hiszem, mi tisztek mind tegeződünk...
MILAN ... szolgálsz vagy civil vagy...
RADÚZ ... halott vagyok, nem fogok tisztelegni...
JÁNO ... mi a vezérkarnál nem szeretjük az ilyen élősködőket...
HONZA ... hány hülye fordult már meg itt...
EVA ... megint hánynom kell, ma már harmadszor...
MILAN ... szolgálsz vagy civil vagy...
RADÚZ ... kevesebbet zabálni és vedelni, és többet futni...
JÁNO ... tölts még egyet...
HONZA ... annak a tehénnek olyan kemény a húsa, hogy üveget lehet vele
vágni...
EVA ... gyengélkedek és beteg vagyok, és kérem, hogy előttem ne
beszéljenek kitört fogakról...
... ez a tüzelés szétzúzta a szívemet...
RADÚZ ... ne félj, cicababa, majd gondoskodom a gyerekről...
JÁNO ... habacht, mindenki talpra...
HONZA ... a vitézségi aranyérmet még elbírja...
EPILÓGUS
Vajon ki mondhatná
hogy ez már nem lehet
hogy rosszabb ez már nem lehet.
Igenis lehet rosszabb
de még nem elég rossz
idővel eljön majd a legrosszabb.
Ki üzeni meg nekünk
A világraszólót békét
világraszóló mint a háborúk
ki mondhatná
hogy már nem lehetünk
mi van ha most vagyunk a legrosszabbak.
Felcsendül a nevetés
körülöttünk nevetés
bűn az öröm
mit érhet
adhat az életnek
ha majd eldobni akarja
az életét.