Újra látható a legendás Sóvirág

Több mint egy évtizeddel a bemutató után újra látható Szabó Réka emblematikus táncszínházi rendezése, a Sóvirág – avagy a létezés eufóriája, ezúttal a Puskin Moziban. Fahidi Éva holokauszttúlélő és a nála hatvan évvel fiatalabb Cuhorka Emese különleges duettjének előadásfilmjét 2026. november 5-én 20 órakor mutatják be a budapesti Puskin Moziban. A vetítés egy 95 alkalommal játszott, nemzetközi visszhangot kiváltó előadás örökségét teszi újra hozzáférhetővé.

„A mozdulatok szabadabbak lehetnek a szavaknál, és többet mondhatnak el az emberről.” Fahidi Éva

Fahidi Éva tizennyolc éves volt, amikor családjával együtt Auschwitz-Birkenauba deportálták. Szüleit, tizenegy éves húgát és további 46 családtagját gyilkolták meg; húszévesen egyedül tért haza. Évtizedekig nem beszélt a történtekről, majd a kétezres évektől könyvekkel, előadásokkal és személyes jelenlétével vált a holokauszt egyik meghatározó magyar tanújává és aktivistájává.

A Sóvirág terve Szabó Réka táncos, koreográfus és rendező fejében született meg. A magyar független előadó-művészet meghatározó alkotója, az akkori Tünet Együttes, a mostani Szünet Együttes vezetője 2015-ben kereste fel Fahidi Évát, és nem hagyományos tanúságtételre kérte fel, hanem arra, hogy kilencvenévesen életében először táncoljon közönség előtt, egy róla szóló tánc-színházi előadásban. Fahidi Éva partneréül Szabó Réka Cuhorka Emesét, a magyar kortárs tánc nemzetközileg is elismert táncosát kérte fel. A három nő találkozásából nem életrajzi illusztráció született, hanem Éva és Emese magával ragadó, játékos és felkavaró színpadi párbeszéde, amelyben saját testük, humoruk, emlékeik és kérdéseik váltak az előadás anyagává.

Fahidi Éva számára meghatározó volt ez a találkozás: „Ha belenézek Emese szemébe, nem érzem a korkülönbséget, és nem gondolok a traumáimra.”

A Sóvirág központi kérdése, hogy átjárható-e két ennyire különböző világ. Átadható-e a személyes tapasztalat? Képes-e egy fiatal közel kerülni ahhoz, amit egy túlélő teste és emlékezete hordoz, és képes-e egy hosszú élet terhével élő ember megérteni a jelen kérdéseit és egy fiatal problémáit? A játékból, egymásra rímelő élettöredékekből, vallomásokból, érintésből és táncból gyúrt előadásban a holokauszt emléke nem lezárt történelmi anyagként, hanem két ember jelen idejű kapcsolatában válik érzékelhetővé.

„Ahogy ránézek Évára, nagyon vonzó ez az élni akarás.” – mesélte a próbafolyamat idején Szabó Réka, rendező, aki ezt az életigenlést az előadás egyik fő szervezőerejévé tette.

A Sóvirág nem kerüli meg a veszteséget és az öregedő test határait, de nem engedi, hogy Évát kizárólag az áldozati sors határozza meg. A néző egy szellemes, kíváncsi és szenvedélyes nőt lát, aki a színpadon is képes új kapcsolatot, új nyelvet és új szabadságot teremteni. „Éva ízig-vérig nő volt. A lábát a füléig emelte, a mozdulataiban szárnyalás volt, a még mindig benne élő 16 éves kamaszlány szárnyalása. Akinek még van anyukája. Fantasztikusan tudott beszélni, tömören, súlyosan, érzékletesen, esszenciálisan. Szellemes volt, bölcs, művelt, sziporkázó.” – írta 2023-ban, Fahidi Éva halálakor Szabó Réka.

Az emlékezés eufóriája
A Sóvirágot 2015. október 13-án mutatták be a Vígszínház Házi Színpadán. Az eredetileg néhány alkalomra tervezett produkcióból hosszú életű előadás lett: összesen 95-ször játszották Budapesten, vidéken és külföldön, többek között Bécsben, Berlinben, Weimarban, Stadtallendorfban és Szabadkán. A telt házas estek azt mutatták, hogy a rendkívül személyes történet generációkon és országhatárokon átívelve is megszólítja a közönséget.

Cuhorka Emese így emlékszik vissza a próbafolyamatra és az előadásokra: „Nagyon figyeltem, nehogy elszalasszam a titkot. 9 évig ültem a csöndjeiben, zacskózörgéseiben, ittam a kávéit, ettem a kacsáját, néztem a matatását, a merengéseit fejezetekre osztó keksz-roppanásait, csodáltam a váratlan reakcióit, meglepően könnyed döntéseit, nagyvonalú tartását, bőröndnyi felkészültségét az élet élvezetére, amit mindenhová magával húzott. És nagyon tetszett, hogy így is lehet. Ilyen elemien, szenvedélyesen, ilyen otthonosan mindenhol, gyanútlanul, jámboran, de nem ostobán. Ha nagy ritkán valamit nem tudott megérteni, akkor vett egy nagy levegőt, majd elismerve, hogy még nincs mit mondania, ki is fújta azt szavak nélkül.”

A Sóvirág próbafolyamatából készült Szabó Réka első egész estés dokumentumfilmje, A létezés eufóriája. A film a Locarnói Filmfesztivál Kritikusok Hete nagydíját, a Szarajevói Filmfesztivál emberi jogi díját és további számos nemzetközi és hazai elismerést nyert el. Miközben a dokumentumfilm világszerte eljutott a nézőkhöz, maga az eredeti színpadi előadás felvétele eddig nem volt hozzáférhető.

A most elkészült előadásfilm ezt a hiányt pótolja. A felvétel utómunkája – a vágás, fényelés, hangutómunka, fordítás, feliratozás, a zenei jogok rendezése – a Yale University Fortunoff Video Archive for Holocaust Testimonies támogatásával valósult meg. A mozibemutató egyszerre tisztelgés Fahidi Éva személye előtt és lehetőség arra, hogy azok is találkozzanak a Sóvirággal, akik az eredeti előadást nem láthatták.

„A Sóvirág nézője valami valódival találkozik: két rendkívüli és egyenlő emberrel.” (Tompa Andrea, Magyar Narancs)

Bemutató és további információk
A Sóvirág – avagy a létezés eufóriája előadásfilm 2026. november 5-én 20 órakor látható először mozivásznon a budapesti Puskin Moziban. A vetítésre jegyek az Art Mozi honlapján vásárolhatók. A filmet angol felirattal vetítik, és később a hazai és nemzetközi közönség számára is hozzáférhetővé válik.

A film utómunkája a Yale University Fortunoff Video Archive for Holocaust Testimonies támogatásával valósult meg.