Arthur Miller saját fiatalkori tapasztalatai alapján írta a Két hétfő emléke történetét. Az egyetem elkezdése előtt egy autóalkatrész-raktárban dolgozott, az ott megismert emberek reményekkel és kudarcokkal teli életéből született később a mű, amelyben a hétköznapok eseménytelenségét és kilátástalanságát átszínezi a humor és az emberszeretet. Az előadás október 10-től Fehér Balázs Benő rendezésében látható a Pesti Színházban, a főbb szerepekben Rudolf Péter, Kern András, Nyomárkay Zsigmond és Wunderlich József lép színpadra.
Mielőtt Arthur Miller egyetemre ment, egy autóalkatrész-raktárban dolgozott, hogy pénzt gyűjtsön a tanulmányaira. Az ott töltött idő, az egymás mellé sodródott munkások alakjai és történetei évekkel később a Két hétfő emléke alapjává váltak. Az 1955-ben bemutatott darab különösen közel állt Millerhez. Úgy fogalmazott, egyetlen művét sem írta nagyobb szeretettel. Ez az együttérzés határozza meg a szereplők ábrázolását is: Miller nem kívülről szemléli őket, hanem humorral és empátiával mutatja meg álmaikat, gyengeségeiket és azt a világot, amelyből csak keveseknek adatik meg a kitörés.
A történet egy munkahelyi közösség életét követi nyomon két hétfőn keresztül. Embereket láthatunk, akik nap mint nap ugyanoda érkeznek, ugyanazokat a mozdulatokat végzik, és akiknek reményei, kudarcai, szerelmei, függőségei és kitörési kísérletei a hétköznapok látszólagos eseménytelensége mögött rajzolódnak ki. A két hétfő között hónapok telnek el, az évszakok változnak, és miközben látszólag minden ugyanott folytatódik, apró jelekből lehet következtetni a szereplők sorsának alakulására. Fehér Balázs Benő és alkotócsapata (Boronkay Soma fordító és Róbert Júlia dramaturg) a történetet az eredeti korából a mába emelte át. „Egy olyan társadalmi rétegről szól a darab, amelyről kevés előadás készül, és amelyről mostanában a közbeszédben is ritkán esik szó. Olyan emberekről, akiknek az anyagi vagy családi helyzetükből adódóan nagyon kevés hatalmuk van afölött, hogy maguk alakítsák a saját életüket. Miller rendkívüli szeretettel nyúl ezekhez a figurákhoz, ez a figyelem átsüt az egész darabon.” – meséli a rendező.
A darab egyik központi kérdése ma is aktuális. Mi történik az emberrel, ha éveken keresztül olyan munkát végez, amelyben alig van lehetősége dönteni, fejlődni vagy változtatni? És mi tartja meg akkor, ha a továbblépés lehetősége egyre távolibbnak tűnik? „Szociális érzékenység nélkül szerintem nem lehet színházat csinálni. Kötelességünk elővenni olyan témákat, amelyek azokkal az emberekkel foglalkoznak, akiknek egyről a kettőre jutni még álmaikban sem lehetséges. Ennek a darabnak az igazi ereje az, hogy a benne lévő düh és kiszolgáltatottság humorral átszőtt fájdalommal mutatkozik meg. Számomra azért is fontos, hogy létrejött ez az előadás, mert személyes kötődésem is van ehhez a világhoz. A nagyszüleim munkásemberek voltak, a nagyapám pedig kifejezetten ilyen közegben dolgozott.” – emeli ki Rudolf Péter, aki Gust alakítja.
A raktár egyszerre munkahely és sajátos közösség is. A szereplők egy része menekülne innen, de éppen az összezártság teremti meg közöttük azt a kapcsolatot, amely valamiféle kapaszkodót jelent a mindennapokban. „Az én karakterem a főhős, Gus barátja, egyfajta fegyverhordozója. Egy idős úr, aki ebben a raktárban élte le az életét. Ebben azért jól el lehet fáradni. Még a színdarabváltozat eljátszásában is, hát még ha az ember valóban ott van abban a raktárban, és egy életen át jön-megy a rengeteg autóalkatrész között. Jim kicsit feledékeny, kevésbé hall jól, néha már nehezebben jár. A kollégái ironikusan azt mondják róla, hogy százéves, ő viszont kikéri magának, hogy nem százas – aminek persze van egy kis kétértelműsége is. Nagyon vigyázunk arra, nehogy muzeális dolog legyen ebből a darabból, ezért a történetet áthelyeztük a mába. Miller visszaemlékezésének van egy finom, költői gondolkodásmódja, ami szerintem ma is nagyon jól működik.” – teszi hozzá Kern András.
A két hétfő emlékének díszletét, ami egy raktári polcrendszer köré épül, Devich Botond tervezte, a jelmezek Szabados Luca munkái. Az október 10-től látható előadásban Rudolf Péter, Wunderlich József, Kern András, Nyomárkay Zsigmond, Fesztbaum Béla, Orosz Ákos, Sághy Tamás, Hullan Zsuzsa, Pigler Emília m.v., Bölkény Balázs, Szvetics Artúr m.v., Karácsonyi Zoltán, Gados Béla és Hegedűs D. Géza lép színpadra a Pesti Színházban.