Pótolható ember, pótolhatatlan emberiség

A fizikusok a Vígszínházban

Nagy gondolatok magasfeszültsége, nagy jellemek vívódása, maradandó művészi érték, magas színvonal jellemzi a hét másik bemutatóját is, a Vígszínházban. „Ő csak őmaga akart lenni!” – mondják a mégsem pótolhatatlan Coriolanusról. Dürrenmatt A fizikusok-jának főhőse, Möbius viszont csakugyan pótolhatatlannak tűnik, és ezért nem akar önmaga lenni. Bolondnak tetteti magát inkább, hogy zseniális felfedezését eltemesse, mielőtt gonosz erők a világ elpusztítására használnák fel. Shakespeare-Brechtnél még a népuralom ütközik össze a személyi zsarnoksággal. Dürrenmattnál már az osztályokra és világrendszerekre szakadt emberiség is egységessé válik – midőn a konfliktus e pótolhatatlan emberiség és annak totális termonukleáris pusztulása közt feszül! Gondolatgazdag, szellemes, kiváló színpadi mű A fizikusok, ha szemléletének szorongást, kiábrándulást és pesszimizmust sugárzó vonásaival nem is értünk egyet. Antifasizmusára és békeakaratára annál egyetértőbben tudunk igent mondani.

Dürrenmatt, mint Shaw és Brecht, rengeteg instrukcióval könnyíti meg a rendezők dolgát. Horvai István rendezte a Vígszínház előadását, és a szerzői utasításokat sok finom, eredeti ötlettel toldotta meg. Ungvári Tamás fordításának szövege jól gördül, Cselényi József díszlete olyan kitűnő, hogy szinte a darab felét elmondja. Félelmetes figurát formál Bulla Elma. Kis szerepét naggyá növeszti Sulyok Mária. Nagyon tetszett Kozák László. Érdekes epizód-alakítás a Molnár Tiboré. És egészen kiváló mindhárom fizikus: az elegáns, szellemes Darvas Iván, a mélyen gondolkodó, keserű Tomanek Nándor, s a központi figura, a zseniális felfedezése sorsán aggódó humanista Möbius szerepében Várkonyi Zoltán.

Barabás Tamás (Hétfői Hírek, 1965 – IX. évfolyam, 49. szám)

Pótolható ember, pótolhatatlan emberiség – Vígszínház