Különösen nyilatkozott Friedrich Dürrenmatt, a svájci komédia-író A fizikusok című darabjáról. Az ősminta, melynek nyomán művét megszerkesztette: az Oidipusz király. Vagyis az antik nagy tragédia, hol a hős hiába menekül végzete elől. Minél inkább a sorsa kijátszására törekszik, annál szorosabbra szövődik körülötte a balvégzetű körülmények hálója. Ilyen hős Möbius is. Fizikus. És felfedezte a minden lehetséges ismeretek rendszerét. Titkát az őrültek-házába viszi magával. De minél messzebb menekül az emberi társadalomtól, annál fojtóbban és szorongatóbban szövi körülötte a végzet a hálót. Az önkéntes menekülő csapdába esik. Az emberi gonoszságtól félti a művét s végül a leggonoszabb erőknek szolgáltatja ki magát.
A csapdába esés története: A fizikusok. De míg az Oidipusz király tragédia, Dürrenmatt műve komédia. Oidipusz vereséget szenved, de csontjai végül szerencsét hoznak a városra, ahol meghal. Dürrenmatt ilyen végső és biztató üzenetet nem csendít ki darabjából. Ő a világ képletét közli, de sohasem a levezetést. A végeredményt elhagyja. Csak egy ironikus példázat A fizikusok. Arra a veszélyre figyelmeztet, hogy az emberiség új, pusztító hatalmak birtokába jutott. S a menekülés e hatalmak elől: reménytelen. A paradox példázat tehát – egy irónikus komédiával – a felelősség vállalására figyelmeztet.
A szomorú témában a groteszk csúfondáros villódzása, a tragikus témában a komédia nyers: ez adja a mű ízét és stílusát. Különös, eltéveszthetetlen hangja a világ számos színpadán sikert aratott, a kritika Párizstól Varsóig, Londontól Leningrádig korunk nagy darabjának nevezte.
Ungvári Tamás (Pesti Műsor, 1965 – XIV. évfolyam, 49. szám)