Elhunyt Venczel Vera

2021. 11. 09.

A Víg­szín­ház tár­su­la­ta mély fáj­da­lom­mal tu­dat­ja, hogy 2021. ok­tó­ber 22-én, 75 éves ko­rá­ban el­hunyt Ven­c­zel Vera, Já­szai Ma­ri-dí­jas ma­gyar szí­nész­nő, ér­de­mes és ki­vá­ló mű­vész, a Hal­ha­tat­la­nok Tár­su­la­tá­nak örö­kös tagja.

A ra­gyo­gó­an te­het­sé­ges szí­nész­nő több mint ötven éven át volt a Víg tár­su­la­tá­nak hű­sé­ges tagja, ahol em­lé­ke­ze­tes ala­kí­tá­sok, le­gen­dás sze­re­pek sora fű­ző­dik ne­vé­hez, emel­lett szám­ta­lan kul­ti­kus ma­gyar film­ben tün­dö­költ.

Az ál­ta­la meg­for­mált ka­rak­te­rek­ből áradt a jóság és a tisz­ta­ság, já­té­ká­ból su­gár­zott a finom, tö­ré­keny nő­i­es­ség és a szí­né­szet irán­ti szen­ve­dély. Ki­emel­ke­dő szí­né­szi adott­sá­gai, munka irán­ti el­kö­te­le­zett­sé­ge és te­her­bí­rá­sa, ked­ves­ség­gel és sze­rény­ség­gel pá­ro­sult.

Kol­lé­gá­i­nak, ba­rá­ta­i­nak és csa­lád­tag­ja­i­nak min­dig nagy fi­gyel­met szen­telt, ér­dek­lőd­ve, sze­re­tet­tel­je­sen for­dult a kö­rü­löt­te lévő em­be­rek­hez.

Ven­c­zel Vera ott­ho­ná­ban, sze­ret­tei kö­ré­ben tért örök nyu­ga­lom­ra.

A Víg­szín­ház 125 éves tör­té­ne­té­nek meg­ha­tá­ro­zó szí­nész­nő­jét, a ma­gyar szín­ház- és film­mű­vé­szet fe­lejt­he­tet­len alak­ját a Víg­szín­ház saját ha­lott­já­nak te­kin­ti.

Élet­rajz

Ven­c­zel Vera 1946. már­ci­us 10-én szü­le­tett Bu­da­pes­ten. A Szín­ház- és Film­mű­vé­sze­ti Fő­is­ko­lá­ra el­ső­re fel­vet­ték, osz­tály­fő­nö­ke Pár­tos Géza volt, aki sze­ret­te volna, ha nö­ven­dé­ke majd a Ma­dách Szín­ház­hoz szer­ző­dik, azon­ban Vár­ko­nyi Zol­tán – aki már a fel­vé­te­lin fel­fi­gyelt a te­het­sé­ges fi­a­tal lány­ra – má­sod­év végén sze­re­pet aján­lott neki a Víg­szín­ház­ban. Ettől kezd­ve már nem­csak az Ódry Szín­pa­don, hanem a Víg­szín­ház­ban is meg­mu­tat­ta te­het­sé­gét ki­sebb-na­gyobb sze­re­pek­ben, aztán 1967-ben, 21 éves fő­is­ko­lás­ként fő­sze­re­pet ját­szott Tordy Géza, Tom­anek Nán­dor és Tahi Tóth Lász­ló part­ne­re­ként We­ing­ar­ten A nyár című da­rab­já­ban a Pesti Szín­ház­ban, és ekkor vég­ér­vé­nye­sen be­ír­ta magát a nagy szí­nész­nők so­rá­ba: „Ven­c­zel Vera va­ló­ban fel­fe­de­zés... va­la­mi bel­ső­sé­ges, át­tet­sző tisz­ta­ság­ról, a te­het­ség naiv su­gár­zá­sá­ról van szó nála. ... bár­csak meg­őriz­né ezt a su­gár­zást, te­het­sé­gé­nek ezt a sze­rény­sé­gét a rá­zu­hant siker súlya alatt is” – írták róla a be­mu­ta­tó kap­csán.

Csil­lo­gó te­het­sé­gé­nek kö­szön­he­tő­en fi­a­ta­lon fel­fi­gyelt rá a film és a te­le­ví­zió is, és egy­más után kapta a sze­re­pe­ket. A Kár­pá­thy Zol­tán, az Egy sze­re­lem három éj­sza­ká­ja, a Ta­nul­mány a nők­ről és az Egri csil­la­gok – mind a fő­is­ko­lás évei alatt ké­szül­tek, vagy­is alig több mint húsz éve­sen Ven­c­zel Vera már or­szá­go­san is­mert és sze­re­tett sztár volt, de őt nem ron­tot­ta el a ref­lek­tor­fény: tény­leg meg­őriz­te sze­rény­sé­gét a rá­zu­hant siker súlya alatt.

A dip­lo­ma meg­szer­zé­se után, 1968-ban Vár­ko­nyi Zol­tán azon­nal le­szer­ződ­tet­te a Víg­szín­ház­hoz, ahol nagy sze­re­pek sora várt rá: a Ványa bá­csi­ban ő volt Szo­nya, a Mesél a bécsi er­dő­ben Ma­ri­anne és a Ber­nar­da Alba há­zá­ban Adele. El­ját­szot­ta a Vi­szont­lá­tás­ra, drága című Ter­sánsz­ky-adap­tá­ció fő­sze­re­pét, és Hor­vai Ist­ván Pla­ton­ov ren­de­zé­sé­ben Gres­ko­vát.

Majd szí­né­szi­leg va­la­mi­vel ín­sé­ge­sebb idő­szak kö­vet­ke­zett, bár fo­lya­ma­to­san ját­szott, és ahogy ké­sőbb írták róla: „szi­lárd­sá­gát meg­tar­tot­ta azok­ban az évek­ben is, ami­kor „egy­je­le­ne­tek­ből” kel­lett össze­rak­nia a szí­né­szi élet­mű­vét.”

Aztán a ki­lenc­ve­nes évek­től kezd­ve szí­né­szi­leg meg­újul­va szak­mai si­ke­re­ket ara­ta­tott, és újra fel­fe­dez­te ma­gá­nak a kö­zön­ség is. Fon­tos ta­lál­ko­zá­sok vol­tak szá­má­ra Zsó­tér Sán­dor ren­de­ző­vel való közös mun­kák, me­lyek­ben min­dig hi­he­tet­len szí­né­szi alá­zat­tal és oda­adás­sal vett részt: a Bú­csú­szim­fó­nia, A ta­vasz éb­re­dé­se, A sze­csu­á­ni jó­lé­lek, A ka­u­ká­zu­si kré­ta­kör, A kék madár és a Téli uta­zás – mind-mind ki­tün­te­tett he­lyen sze­re­pel­nek szí­né­szi pá­lyá­ján. Ezek­ben az elő­adá­sok­ban le­nyű­gö­ző volt drá­mai ereje, szi­kár fe­gyel­me­zett­sé­ge, okos­sá­ga és pon­tos­sá­ga.

Köz­ben pedig já­té­kos­sá­gát, ko­mi­kai vé­ná­ját es­té­ről-es­té­re meg­csil­log­tat­ta a Só­gor­nők­ben és a Mo­nok­li­ban. Egyik utol­só szín­há­zi sze­re­pé­ben, A vörös orosz­lán­ban cso­dál­hat­tuk dé­mo­ni ere­jét, finom in­tel­lek­tu­sát és ka­rak­ter­for­má­ló ké­pes­sé­gét.

A Víg­szín­ház mel­lett ven­dég­mű­vész­ként gyak­ran ját­szott más szín­há­zak­ban is, és szá­mos té­vé­já­ték­ban, film­ben sze­re­pelt. Ki­vé­te­les ér­zé­keny­ség­gel és át­élés­sel meg­szü­le­tő ala­kí­tá­sa­it (Pil­lan­gó, A fe­ke­te város) több tévés fesz­ti­vá­lon dí­jaz­ták. A Pil­lan­gó című Mó­ricz té­vé­adap­tá­ció női fő­sze­re­pé­nek meg­for­má­lá­sá­ért Monte Car­ló­ban át­ve­het­te az Arany Nim­fa-dí­jat. Több­ször meg­kap­ta a Ma­gyar Rádió ní­vó­dí­ját. 1977-ben a Játék a téren című hang­já­ték­ban nyúj­tott ala­kí­tá­sá­ért a Kri­ti­ku­sok Dí­já­val tün­tet­ték ki. 1975-ben Já­szai Ma­ri-dí­jat, 1977-ben Var­sá­nyi Irén-em­lék­gyű­rűt, 1987-ben Ka­zin­czy-dí­jat, 2003-ban Rutt­kai Éva-em­lék­gyű­rűt, 2004-ben Ajtay An­dor-em­lék­dí­jat, 2005-ben Pá­ger-gyű­rűt és Pre­mi­er-dí­jat, 2010-ben Ér­de­mes Mű­vész ki­tün­te­tést ka­pott. 2008-ban a Hal­ha­tat­la­nok Tár­su­la­tá­nak örö­kös tagja lett. 2021-ben el­nyer­te a Ma­gyar Mű­vé­sze­ti Aka­dé­mia díját.

Díjak

Leg­jobb Női Ala­kí­tás Arany Nim­fa-dí­ja a Monte Car­ló-i Film­fesz­ti­vá­lon (1970)
Já­szai Ma­ri-díj (1975)
Kri­ti­ku­sok Díja (1977)
Var­sá­nyi Irén-em­lék­gyű­rű (1977)
Ka­zin­czy-díj (1987)
Rutt­kai Éva-em­lék­gyű­rű (2003)
Ajtay An­dor-em­lék­díj (2004)
Pá­ger-gyű­rű (2005)
Pre­mi­er-díj (2005)
Hal­ha­tat­la­nok Tár­su­la­ta - Örö­kös Tag (2008)
Ér­de­mes Mű­vész (2010)
Har­sá­nyi Zsolt-em­lék­díj (2011)
Bi­li­csi-díj (2011)
Rutt­kai Éva-em­lék­gyű­rű (2011)
Sze­pes Má­ria-díj (2014)
Ki­vá­ló Mű­vész (2016)
Tol­nay Klá­ri-díj (2016)
Szín­ház- és Film­mű­vé­sze­ti Egye­tem arany­dip­lo­má­ja (2018)
Prima díj (2018)
Ma­gyar Film­aka­dé­mia élet­mű­dí­ja (2019)
Roboz Im­re-díj (2020)
Ma­gyar Mű­vé­sze­ti Aka­dé­mia Szín­ház­mű­vé­sze­ti Ta­go­zat díj (2021)

FRIS­SÍ­TÉS - 2021.11.09.

A Víg­szín­ház -  Ven­c­zel Vera csa­lád­já­nak ké­ré­sé­re - tu­dat­ja, hogy a mű­vész­nő te­me­té­sét a csa­lád a leg­szű­kebb kör­ben, a sajtó és a nyil­vá­nos­ság ki­zá­rá­sá­val kí­ván­ja meg­tar­ta­ni.
A mű­vész­nő végső nyu­ga­lom­ra he­lye­zé­sé­vel kap­cso­lat­ban sem­mi­lyen to­váb­bi in­for­má­ci­ót nem szán­dé­koz­nak köz­zé­ten­ni. 
Meg­ér­té­sü­ket és együtt­ér­zé­sü­ket Vera csa­lád­já­nak ne­vé­ben is kö­szön­jük!