Georges Banu francia kritikus elismerő sorai a Baalról

2019. 05. 14.

A 20. század emblematikus színházi alkotója, teoretikusa, a máig nagy hatású Bertolt Brecht. A Baal című költői darabjában egyszerre beszél a művészetről és a szerelem pusztító erejéről.

Az előadást 2019. március 1-jén mutattuk be a Pesti Színházban. Horváth Csaba különleges rendezéséről az elismert francia kritikus és színháztörténész, Georges Banu írt Autofictions et solitudes című cikkében, amely az Art Press című francia folyóiratban jelent meg májusban.

“ (…) Budapesten újra játsszák Brecht egyik korai darabját, a Baalt, amelynek központi hősét anarchista impulzusok mozgatják, folyton kész a támadásra, és mindent szét akar rombolni maga körül.

A különleges előadás rendezője Horváth Csaba, díszlettervezője Antal Csaba. A szinte csupa fiatalból álló, homogén szereposztásból a kivételes tehetségű színész, Wunderlich József emelkedik ki: izgatott, törékeny arkangyal, ugyanakkor harcias és megzavarodott lény.

Az előadás föleleveníti a korszak kabaréjának formavilágát, és nagy energiákkal alkalmazza a groteszk látásmódot, de ugyanígy a mondhatatlanul szomorú, maró gúnnyal átitatott koreográfiákat. Ez a Baal nem evilágról való, ezért nem is képes a túlélésre.

Az előadás a tökéletes magány ábrázolása karneváli háttér előtt. Annak a Brechtnek a feltámasztása, aki még nem emelkedett a “gondolkodás mesterének” magaslatára. A zűrzavar szédületével mindenféle értelmes jövőkép és megfelelő harci terv nélkül néz szembe. Az előadás a tévelygő útkeresést egyrészt a belső nyugtalanság, másrészt a színházi gyönyörűségek forrásaként mutatja be. Ritka párosítás. ” (Forgách András fordítása)

„(…) A Budapest fait retour une des pièces du début de Brecht, Baal, centré sur la figure d'un héros animé par des pulsions anarchistes prêt à tout attaquer et désireux de tout fracasser.

Performance rare signée par Horvath Csaba dans la scénographie de Csaba Antal. Ici, comme à La Havane, un acteur d'exception Wunderlich József se détache au coeur d'une distribution jeune, homogène, tel un archange agité et fragile, guerrier et perplexe.

Le spectacle réactive les ressources du cabaret de l'époque et maîtrise avec énergie le grotesque aussi bien que les chorégraphies dérisoires indiciblement tristes. Baal n'est pas d'ici et il ne pouvait pas y survivre.

Spectacle d'une solitude absolue sur fond carnavalesque. Résurrection d'un Brecht pas encore érigé en "maître à penser". Il se confronte avec le vertige du désordre sans perspective d'avenir ni programme de combat. Le spectacle fait de cette errance également une source d'inquiétude autant que de plaisir théâtral. Association rare.”