A költészet napja - VígLive Plusz

2020. 04. 04.

Április 11-én, szombat délután 15 órától hagyományainkhoz híven ismét megünnepeltük A költészet napját, József Attila születésnapját, ezúttal a Vígszínház Facebook oldalán, online közvetítés formájában. Idén az egyik legnagyobb magyar költő, író, újságíró, Márai Sándor születésének 120. évfordulójára emlékeztünk.

Társulatunk tagjai a korábban Önök által beküldött versekből válogattak, és ezeket adták elő szóban és megzenésítve. Köszönjük, hogy velünk ünnepelték A költészet napját!

A költészet napi VíglivePlusz adás itt érhető el.

"Kedves Közönségünk!

József Attila születésnapján, április 11-én ünnepeljük a Költészet Napját. Márai Sándor, irodalomtörténetünk nagy alakja is ezen a napon született, 120 évvel ezelőtt. Így, ma délután, a nagy magyar íróra is emlékezünk.  

Idén, február 20-án, azzal a kéréssel fordultam önökhöz, javasoljanak olyan verseket, amelyeket a Költészet Napján, a Vígszínház társulatának tolmácsolásában, örömmel meghallgatnának. Önök, kedves nézőink igen aktívak voltak, s egy hatalmas kívánságlista született. Kollégáim szabadon választhattak a felkínált költeményekből. Lesz aki csak egy verset mond, olvas majd fel, de sokan több művet is választottak, és lesz olyan költemény amelyet  kétszer is hallhatnak majd, más és más kolléga előadásában. A mostani körülmények, korlátozások miatt nem tudunk élő műsorral jelentkezni. Ezért a művészek otthon készítették el felvételeiket, s digitális formában tették az általam szerkesztett versfolyam részévé. Reméljük, hogy a Vígszínház honlapjának Facebook felületén is örömük telik majd a felhangzó költeményekben, és megerősödnek abban a hitben, hogy napjaink nehézségei sem tudnak elszakítani bennünket egymástól.

Ez a délután is bizonyíték arra, hogy a járványügyi előírások betartása sem tud gátat szabni a szellemnek, az emberi, művészi kreativitásnak. Ha múltbeli példák után kutatunk, és Shakespeare életrajzába beleolvasunk, megdöbbenünk, hogy a pestis járvány, háromszor is beleszólt a drámaköltő géniusz életébe. Néhány héttel a Stratford-upon-Avon-i Szentháromság-templomban történt megkeresztelése után, 1564-ben, a nyilvántartásba a következő bejegyzés került: “Hic incepit pestis”, azaz “Itt kezdődik a pestis”. Bár a városkában, a járvány idején négyszer annyi halott volt, mint az előző gyanútlan évben, a gyermek Shakespeare életben maradt.

Közel három évtized múlva, 1592-93-ban, a pestis járvány miatt, Londonban a színházakat bezárták. Shakespeare, a már fiatalon diadalmas drámaíró, az otthoni karanténban, költői életművének sikeres darabjait vetette papírra. Ekkor született Ovidius Metamorfózisának inspirációjára, két, nagy léptékű, gyönyörű, erotikus költeménye, a “Vénusz és Adonisz” és a  “Lukrécia meggyalázása”.

Az 1606 nyarán pusztító pestisjárvány során, Shakespeare, a “Lear király”-on dolgozott. A bemutatóra, a kijárási tilalom megszűnése után, a karácsonyi ünnepek alatt került sor, a Whitehall-palotában, az uralkodó, I. Jakab király londoni rezidenciáján.

Mindezeket csak azért idéztem fel, a nagy színházi előd, Shakespeare életéből, hogy megmutassam, az alkotókedv, a kreatív fantázia,  és művészi akarat, nem zárható karanténba. Az emberi szellem útja, lényünk legbensőbb terein, korláttalan, szabad és végtelen. Erre szolgálnak példákkal hamarosan kollégáim is, akik otthon készített felvételeiken verseket mondanak. A magyar költészet ezer színű virágoskertje pompázik majd itt, olyan gazdagságban, mint amilyen gazdag tehetségben, érzékenységben, intellektusban, költőiségben a Vígszínház társulata.

A poéták, a külvilág valóságában rátaláltak a maguk belső világának lehetőségeire, és reméljük, hogy Önök is rátalálnak majd ugyanarra. Maeterlinck, belga drámaíró azt mondja: Ha Szókratész ma elhagyná a házát, a bölcset ott találná a küszöbén. Ha Júdás ma éjszaka távozna, alighanem Júdással találkozna. Ugyanezt pedig James Joyce, a számkivetett ír regényíró így folytatja: Minden élő élet sok napból áll. Egyik nap jön a másik után. És eközben minduntalan magunkon át megyünk, és rablókkal, szellemekkel, óriásokkal, öregekkel, fiatalokkal, asszonyokkal, özvegyekkel, és szerelmes sorstársakkal találkozunk. De mindig magunkkal!

Minden járvány riasztó, mert a fertőzésben ott rejlik a totalitás lehetséges veszedelme: hogy, a tömeges járvány, mint létállapot,  életformává válhat, és eltüntetheti egy közösségen belül  a személyes, empátiával bíró, szolidáris lényt, az álmodni, és szerelemmel szeretni tudó embert.

Ma, 2020. április 11-én, József Attila születésnapján, a Költészet Napján, minden egyes vers örömforrás, éltető erő, immunerősítő, gyógyító vakcina, a bezártság lelki terheinek elviseléséhez. A költőknek és kollégáimnak köszönhetően, ma délután, minden kedves nézőnk találkozhat másokkal és közben önmagával is."