A Nemzetközi Színházi Intézet kezdeményezéseként a Színházi Világnapot minden év március 27-én ünnepeljük. Az egész világot sújtó koronavírus-járvány miatt a színház jelenleg küzdelmes napokat él meg, a teátrumok zárva tartanak, így a világnapi üzenetnek még nagyobb a jelentősége.
A hagyományok szerint az üzenetek előadás előtt hangzanak el, de mivel erre most nincs lehetőség, az ITI Magyar Központja Jordán Tamást kérte fel, hogy tolmácsolja Shahid Nadeem pakisztáni drámaíró szavait.
Üzenet a Színházi Világnapon – 2020
Shahid Nadeem - A színház mint szentély
A pakisztáni Lahore város Kortárs Színháza Bulleh Shahról, a híres 18. századi szúfi költőről szóló előadásának végén egy idős férfi és egy fiatal fiú lépett oda a színészhez, aki a nagy szúfit játszotta. “Az unokám beteg, megáldaná őt?”. A színész meglepődve ezt válaszolta: “Én csak egy színész vagyok, aki Bulleh Shah szerepét játszottam a színpadon.” Az öregember így felelt: “Fiam, te nem színész vagy, hanem Bulleh Shah megtestesülése, az ő avatárja.” Hirtelen a színház teljesen más felfogása lett nyilvánvalóvá számunkra, amelyben a színész az általa megformált szereplő megtestesülésévé válik.
A fentiekhez hasonló történetek minden kultúrában megtalálhatóak. Ezek hidat alkotnak közöttünk, a színházcsinálók és az olykor tapasztalatlan, de mindig lelkes közönség között. Játék közben néha elragad bennünket színházi eszményünk, a társadalmi változások előmozdításában betöltött szerepünk, és elfeledkezünk minden másról. Amikor a jelen kihívásaira összpontosítunk, tulajdonképpen megfosztjuk magunkat attól a mélyen felkavaró lelki élménytől, amit a színház nyújtani képes. A mai világban, amikor elhatalmasodik a vallási fanatizmus, a gyűlölet és az erőszak, amikor bolygónk egyre súlyosabb klímakatasztrófa felé sodródik, meg kell találnunk a módját, hogy újra visszanyerhessük spirituális erőinket. Nemcsak a közönyt, a reményvesztettséget, a pesszimizmust és a kapzsiságot kell legyőznünk, de vállalnunk kell a világunk és a bolygónk iránti felelősséget is. A színháznak nemes és fontos szerepe van azon energiák felszabadításában és mozgósításában, amelyek megakadályozhatják, hogy az emberiség szakadékba zuhanjon.
A színház képes a színpadot szakrális térré változtatni. Dél-Ázsiában a művészek mély alázattal érintik meg a színpad deszkáját, mielőtt fellépnek rá. Ebben az ősi hagyományban összefonódik a spiritualitás és a kultúra. Ideje helyreállítani ezt a szoros kapcsolatot művész és közönsége, múlt és jövő között. A színházi alkotás szent tevékenységgé válhat, a színészek valóban megtestesülései lehetnek az általuk játszott szerepeknek. A színháznak megadatott a lehetőség, hogy szentéllyé váljon.
Fogadják sok szeretettel e jeles alkalomból készült videónkat, amelyben a Vígszínház 44 művésze szavalja el a Himnuszt.
Szeretnénk felhívni a figyelmüket arra, hogy több hamis eseménnyel találkozhatnak a Facebookon online közvetítésünk kapcsán.
Megtartottuk A rendes lányok csendben sírnak című produkciónk olvasópróbáját.
Fogadják sok szeretettel az idei évről készült szilveszteri bakivideónkat.
A Vígszínház társulatának titkos szavazása alapján 2020-ban Kern András kapta a Ruttkai Éva-emlékgyűrűt.
A Vígszínház művészeinek és zenekarának közreműködésével ünnepi videó készült Juhász Gyula verséből.
Hétfőn tartottuk Yasmina Reza Bella figura című komédiájának olvasópróbáját.
Január 30-án 18 órától élőben közvetítjük A dzsungel könyve 25. születésnapi előadását a Pesti Színházból.