Elhunyt Tordy Géza

2024. 03. 30.

A Vígszínház társulata megrendülten fogadta a hírt, hogy elvesztettük egykori kollégánkat, barátunkat, Tordy Gézát. A Nemzet Színészét, Kossuth- és Jászai Mari-díjas művészt 85 éves korában érte a halál.

Tordy Géza 1959-ben, 21 évesen lett először a Víg (akkor Néphadsereg Színháza) tagja, majd néhány évvel később egy rövid kitérő következett: 1963-1967 között a Madáchban játszott, majd 1967-ben visszatért a Víghez és Várkonyi Zoltánhoz, akit legfontosabb mesterének, színházi “apjának” tartott.

“Színész akartam lenni, csak erről tudtam beszélni. Az utcánkban lakott egy színész, Turgonyi Pál, ő rám szólt, ne nyavalyogj annyit, a Zách János most indít színházat Kaposváron, keresd meg! Nagy nehezen beimádkoztam magam Kaposvárra. Meghallgatott. Csodálkoztam, mert csak nem akart véget érni a találkozó. Még egy, aztán még egy vers, próza. Végül döntött: elvisz Budapestről segédszínésznek. Augusztus után már utaztam is. Óriási szerencsém volt. Dr. Németh Antalnak, aki tíz évig volt a Nemzeti Színház igazgatója, pont akkor bocsátott meg a rendszer. Igaz, nem volt semmi bűne, de ez akkoriban nem számított, tíz évre simán eltiltották a rendezéstől. Kaposváron kapott lehetőséget. Naná, hogy kíváncsi volt rá az egész szakma. Mivel engem is beválogatott a darabjába, akik jöttek, megnéztek engem is. Máriássy Félix az ott nyújtott teljesítményem alapján elhívott filmezni. Beindult a színészi pálya.”

Nem járt főiskolára, a gyakorlatban sajátított el mindent, amit a színpadon, filmen, televízióban, szinkronban meg lehetett tanulni. Egy interjúban azt mondta, hogy legalább tíz év telt el, mire igazán színésznek nevezhette magát. Játékát kitűnő jellemábrázoló készség, mindent elsöprő szuggesztív erő, vad indulat és szenvedély jellemezte.

Több mint 140 színházi szerepet játszott el, ennek csaknem a felét a Vígben. A legelső a Poloska volt 1960-ban, aztán néhány kisebb szerep, majd 1967-ben jött a nagy áttörés: Weingarten költői játéka, A nyár Várkonyi rendezésében Venczel Vera, Tahi Tóth László és Tomanek Nándor oldalán. Az elkövetkező években a társulat vezető színészévé érett. Ő volt Tuzenbach Horvai legendás Három nővérében és Vászja a Marton László rendezte A kör négyszögesítésében. A hetvenes évek végéig olyan fontos előadásokban láthatta őt a közönség, mint a tabu döntögető A holtak hallgatása, a Barbárok, Az értelem álmai, Nyaralni mindenáron, Szent Johanna, Eredeti helyszín, Királyi vadászat, Bűn és bűnhődés, Légköbméter, Utazás az éjszakába és Pisti a vérzivatarban. E két utolsó előadás színháztörténeti mérföldkőnek számít, és nagyon meghatározóvá vált Tordy Géza pályáján is. Mindkettő Várkonyi Zoltánhoz kötődik. Az Utazás az éjszakába Várkonyi utolsó szerepe volt, ahol Tordy Géza az egyik fiát, Jamie Tyront játszotta olykor fojtott erővel, olykor pedig kirobbanó, katartikus fájdalommal. A Pisti a vérzivatarban Várkonyi utolsó rendezése volt, amit betegsége miatt Marton László fejezett be. Tordy Géza itt is ott volt Várkonyi mellett, hiszen ő volt a főszereplő, PistipistipistipistiPISTI: naív, tiszta, lelkes és odaadó.

Várkonyi halála után új korszak kezdődött számára is a Vígszínházban. Hiszen ő elsősorban Várkonyi színésze és “tanítványa” volt. Nehezen találta a helyét, de még hosszú évekig a társulat tagja maradt, hiszen körülötte voltak azok, akiket szintén Várkonyi hívott oda a Vígbe: Ruttkai Éva, Halász Judit, Venczel Vera, Szegedi Erika, Béres Ilona, Darvas Iván, Tahi Tóth László, Páger Antal, Kern András, Lukács Sándor, Hegedűs D. Géza… és még sorolhatnánk a kollégákat. És itt a Vígben még fontos és emlékezetes szerepek sora várt rá: eljátszotta például Salierit Kapás Dezső Amadeus rendezésében, Trileckijt Horvai Platonovjában és Willy Lomant Az ügynök halálában. Tordy Géza Willy Loman-je, nem egy leharcolt öregember volt: megtörtsége és fáradtsága belső, lelki fájdalomból, keserűségből fakadt. Két fia: Kaszás Attila és Hegedűs D. Géza volt. Utolsó nagy vitájában fiával ő is sírt, nem érzelgősen, hanem keserű indulattal, az elválás fájdalmával átitatva.

Később olyan előadásokban volt látható, mint a Fekvőtámasz, Éjjeli menedékhely, A nép ellensége, Pillantás a hídról, Oidipusz, majd újra Utazás az éjszakába. Újra Horvai rendezi, de most már Tordy Géza James Tyron, a fiai pedig Rudolf Péter és Alföldi Róbert.

És ezzel a kör bezárult, ez az előadás újra mérföldkő lett a pályáján és 28 év után, 1995-ben elszerződött a Vígből. Bár a kötődés megmaradt és még visszatért játszani és rendezni is.

Még hat bemutatója volt a társulattal színészként: Sok hűhó semmiért, Stuart Maria, Négy lába van a lónak, Minden jó ha vége, és eljátszotta Leart Tompa Gábor rendezésében. Legutolsó vígszínházi szerepe a Luluban volt 2008-ban a Pestiben.

Színházi munkássága rendezőként is jelentős. Több mint hatvan előadást rendezett, ebből nyolcat a Vígszínházban illetve a Pestiben. Közülük kiemelkedő volt Süskind monodrámája, A nagybőgő, melyben Darvas Ivánnal dolgozott együtt, és a költői A vörös postakocsi a Víg nagyszínpadán Kamarás Ivánnal és Danis Lídiával a főszerepben.

19 éves se volt, amikor először kamera elé állt, és eljátszotta Ambrus Pistát Máriássy Félix Külváros legenda című filmjében. Partnerei voltak Kiss Manyi, Törőcsik Mari és Sinkovits Imre. 22 évesen már főszerepet játszott a Fűre lépni szabad című, Makk Károly rendezte vígjátékban. Később a magyar filmek szinte elmaradhatatlan szereplője lett, és itt is Várkonyi Zoltánhoz fűzte a legszorosabb kapcsolat, 6 filmjében játszott fontos szerepet. 26 évesen Baradlay Jenőt alakította A kőszívű ember fiai legendás filmváltozatában. Ő volt az Egri csillagok Miklós deákja, játszott a Kárpáthy Zoltánban, a Fekete gyémántokban, a Sóbálványban és a Szegény Dánielben.

Jancsó Miklóssal is többször dolgozott együtt: a Fényes szelekben, Szegénylegényekben és a 80 huszárban. Nevéhez tévéjátékok egész sora fűződik, köztük az Édes Anna, a Malom a Séden, A császár, a Helyet az ifjúságnak és a Színház az egész, és feltűnt a közelmúltban bemutatott, Szikora János rendezte Hadik című történelmi filmben is. Szívesen szinkronizált, többek között Gérard Philipe-nek, Robin Williamsnek, Robert De Nirónak, Jack Nicholsonnak és Anthony Hopkinsnak kölcsönözte a hangját, több rádiójátékban is lehetett hallani, és ő mesél Hemingway Az öreg halász és a tenger című művének hangoskönyv-változatában.

Tordy Géza művészete elismeréseként 1970-ben és 1977-ben megkapta a Jászai Mari-díjat, 1980-ban lett érdemes művész, 1988-ban kiváló művész, a Kossuth-díjat 1991-ben vehette át. A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjének kitüntetettje, a Hegedűs Gyula-díjat, az Ajtay Andor-díjat, a Bilicsi Tivadar-díjat és a Ruttkai Éva-emlékgyűrűt is megkapta, az utóbbit elsőként neki ítélték oda a művésznő születésének 60. évfordulóján, 1987 decemberében. 2005-ben a Halhatatlanok Társulatának örökös tagjai közé is beválasztották. 2008-ban a Nemzet Színésze lett, 2011-ben Prima Primissima díjat kapott. 2019-ben a Szinkronikum gálán a szinkronszakma elismerését, az Előadóművészi Jogvédő Iroda Egyesület (EJI) életműdíját vehette át.

Halála az egész színházi szakma és a magyar kulturális élet számára hatalmas veszteség. A Vígszínház nagy korszakának egyik tartóoszlopa, legendája, hőse távozott közülünk.

Az elhunytat a Kulturális és Innovációs Minisztérium, a Vígszínház, a Győri Nemzeti Színház és a Nemzeti Színház saját halottjának tekinti.

Búcsúztatására és örök nyugalomra helyezésére római katolikus szertartás szerint, 2024. április 18-án 13:00 órakor kerül sor a Farkasréti temetőben.