A dzsungel könyve ezredszer

2013. 04. 04.

Színháztörténelmet írt a Pesti Színházban bemutatott A dzsungel könyve. A legendás darab szerzői Békés Pál, Dés László és Geszti Péter voltak. Az előadás az első olyan magyar zenés játék, ami a hazai színjátszás életében megélte az ezredik előadást. Ebből a kivételes alkalomból az alkotók egy új Maugli-dallal ajándékozták meg a közönséget.

Április 19-én ezredszer került színpadra a Pesti Színházban a hazai zenés színházi irodalom legsikeresebb darabja. A dzsungel könyve az első olyan magyar zenés játék, mely ugyanazon a játszóhelyen, ugyanabban a rendezésben ezredszer került színpadra. 

Békés Pál szövegkönyve alapján Dés László zeneszerző és Geszti Péter szövegíró 17 évvel ezelőtt alkotta meg az azóta töretlen sikerrel futó zenés darabot, melyet az ötletgazda Hegedűs D. Géza állított színpadra. “A dzsungel könyve nagyon hálás anyag, egyrészt a történet komplexitása és mélysége miatt, másrészt mert minden egyes állatszereplőhöz más-más zene passzol” – nyilatkozta korábban Dés László egyetértve Geszti Péterrel, aki szerint “A dzsungel könyve a benne rejlő “duplacsavar” miatt igazán izgalmas, hisz’ a darabban emberek játszanak olyan állatokat, akik tipikus emberi tulajdonságokat jelenítenek meg.”

A 17 éves töretlen siker egyedülálló a magyar zenés művek történetében. A több mint másfél évtized alatt számos színész bújt bele a szereplők bőrébe: Kútvölgyi Erzsébettől, Gryllus Dorkán, Reviczky Gáboron és Szervét Tiboron át Oroszlán Szonjáig hosszú a színészek sora. Ma sokak mellett Józan László, Bata Éva, Majsai-Nyilas Tünde, Igó Éva, Molnár Áron, Karácsonyi Zoltán, Fesztbaum Béla, Lázár Balázs és Rajhona Ádám is látható az előadásban.

Borbiczki Ferenc és Méhes László pedig a kezdetektől fogva játszik A dzsungel könyvében, így ők áprilisban külön jubileumot is ünnepelnek, hiszen ezredszer léptek színpadra Akela és Ká szerepében.

Az 1000. előadás nem csupán a jubileum miatt volt emlékezetes, de egy új “Maugli-dal” is debütált e jeles napon.

1000. A dzsungel könyve

"Már vagy 150-szer játszottam Mauglit, amikor egy jelenetben elfelejtettem Akela nevét, így igencsak megrettentem a soron következő mondatomtól: „Akelát nem ölitek meg!” A történet szerint éppen ekkor érkezem a farkasokhoz az emberektől szerzett tűzzel. Hogy időt adjak magamnak, kezemben az égő fáklyákkal pörögni kezdtem, s közben halkan mormoltam a dzsungelben szereplő összes nevet, hátha beugrik a farkasé is. A többiek egészen furcsán néztek rám, hogy miért bonyolítom a már jól bevált koreográfiát. Végül, mikor már csak a saját nevem jutott eszembe, rámutattam az öreg farkasra és azt mondtam: „Őt nem ölitek meg!” (Józan László - Maugli)

"Az egyik jelenetben éppen a keselyűk szigorúan szabott munkaköri kötelességeit végzem, és unottan várakozom, hogy Sír Kán teste végre az enyém legyen. Meggyötörten csak annyit kérdezek: „Miért nem születtem egyszerű búbos bankának?” A szerzők utólagos engedelmét kérem, de majd’ minden alkalommal más madárnévvel állok elő. Igyekszem a legkülönfélébbeket kitalálni, hiszen a kíváncsi kollégák ezt már meg is követelik tőlem. Legutóbb például amerikai tőkésréce szerettem volna lenni…" (Fesztbaum Béla - Csil)

„A Pesti Színházban Túna szerepében debütáltam. Izgatott voltam, így mindent aprólékosan elterveztem. Már az öltözőben ültem, pár perccel a kezdés előtt, amikor észrevettem, hogy a táncos lányok sminkelik magukat. Azonnal rohantam a fodrászokhoz, és elképedve kérdeztem: „a dzsungelben is kell smink?” Persze mosolyogtak, én meg kapkodva kéregettem a lányok készletéből.” (Bata Éva - Túna)

"Mauglit ezer veszély fenyegeti a dzsungelben, de a legnagyobb, hogy mezítláb kell játszania. Jó néhány elejtett szöget felszedett már a talpam, így körülbelül száz előadásonként kellett tetanusz elleni oltásra mennem." (Csőre Gábor - Maugli)

„Balu a gyerekek egyik kedvence, ezért mikor az öreg medve az első felvonás végén meghal, hatalmas a bánat a nézőtéren. A jelmezem igencsak meleg, így eleinte mindig levettem szünetben a bundámat. Ám egyszer az öltözőmben ültem, mikor lármás gyerekcsapat rontott be hozzám. Kiderült, néhányan nagyon megijedtek, hogy Balu valóban meghalt, és a saját szemükkel akarták látni, hogy a medve jól van. Azóta sosem öltözöm át szünetben…” (Reviczky Gábor - Balu)

Szemelvények a bemutató körüli kritikákból

"Dés László (…) muzsikája, amely dallamos, könnyed, jól énekelhető anélkül, hogy minimális engedményt tenne napjaink mindent elöntő, kommersz rágógumiízlésének. Hegedűs D. Gézánál szakmailag és szellemileg jó kezekben van a produkció irányítása, rendezése célirányos és perfekt…” (Koltai Tamás - Élet és Irodalom, 1996. március 1.)

"Békés Pál és Geszti Péter dialógusai s dalszövegei jól összeillenek. Mindketten eljátszanak neves irodalmi művekből vett utalásokkal, szóvicceiken és egyéb nyelvi sziporkáikon jókat derül a publikum.” (Magyar Judit Katalin - Színház, 1996/5.) 

"A rendező (Hegedűs D. Géza) és a jelmeztervező (Orosz Claudia) igazából még maszkot sem rendeltek az állatszerepek alakítóinak – a színészek jellegzetes és szellemes öltözékük viselésének módjával, stilizált mozgással érzékeltetik farkasbátorságukat, medvehűségüket vagy a párducnemzetségből kivételesen kirívó "állati" segítőszándékot." (Földes Anna - Magyar Hírlap, 1996. február 22.)

"Kicsik-nagyok leginkább Balut, a medvét zárják szívükbe, akinek Reviczky Gábor megkapóan slampos, nemtörődöm, mégis érző lelket kölcsönöz, ráadásul a dala is slágergyanús.” (molnár - Esti Hírlap, 1996. január 29.)