Vígszínházi Junior Prima Díjasok - videóval!

A Vígszínház négy fiatal művésze Junior Prima Díjat kapott magyar színház- és filmművészet kategóriában: Király Dániel színész, Kovács D. Dániel rendező, Dömölky Dániel fotóművész és Hoffer Károly bábszínész, -rendező és -tervező részesült a rangos elismerésben, amellyel kirobbanó tehetségüket, kreatív és odaadó munkájukat díjazták.

Király Dániel 2015-ben csatlakozott a Víg társulatához. Korábban, a diploma megszerzése után a Szputnyik Hajózási Társaság tagja volt, ahol több fontos, díjnyertes előadás meghatározó színésze, alkotótársa volt: ő volt Baal, a költő Brecht ifjúkori művében, és az előző évad legjobb független színházi előadásának választott A Heilbronni Katica egyik főszereplője is. A Vígszínház társulatában is fontos, fajsúlyos szerepek vártak rá. Börcsök Enikő oldalán ő a Találkozás férfi főszereplője a Pesti Színházban, és letisztult, szép alakításáról nagy lelkesedéssel írtak a kritikusok. Király Dániel jelenleg a Haramiák című Schiller-dráma egyik főszerepét próbálja, de látható a Koldusoperában , a Hegedűs a háztetőnben , a Popfesztivál 40 -ben és A padlásban is. Király Dániel fiatal kora ellenére megdöbbentő mélységgel és érettséggel formál meg komoly, nehéz karaktereket. Érzékeny, intelligens, kiváló humorú színész, aki kivételes külső és belső adottságokkal rendelkezik. Hatalmas alkotóerő, játékkedv és szakmai alázat rejlik benne, és egy komoly színházi alkotó, színész-nagyság ígérete.

Kovács D. Dániel a Vígszínház rendezőjeként a fiatal rendezőgeneráció egyik legígéretesebb tagja. Eddigi rendezései közül kiugró sikereket ért el a A heilbronni Katica című előadása, amelyet a 2014/2015-ös évad Legjobb független színházi előadásának választottak a kritikusok. Kovács D. Dániel jelenleg a Haramiák új színpadi változatán dolgozik a Pesti Színházban. Rendezőként nagy formaérzékenység, egyedi látásmód, bátor kísérletező kedv, sok humor és nyitottság jellemezi eddigi munkáit. Erős kezű színészvezetésével, bravúros színpadi megoldásaival, sziporkázó ötleteivel lenyűgözte a szakmát és a nagyközönséget is. Finom intellektusú, felkészült, művelt és érett rendező.

Dömölky Dániel nemcsak nemzedékének, hanem az egész magyar fotográfus szakmának az egyik legkiválóbb alkotója. Megkerülhetetlen és utánozhatatlan színházi fotós: egyedi beállításai, dinamikus kompozíciói, izgalmas és innovatív megoldásai friss nyomot hagytak az utóbbi évek színházi fotográfiáin. Az előadóművészet rebbenékeny pillanataira érzékeny látásmódja, technikai tudása és szakmai felkészültsége messze kiemeli őt a kortársai közül.

Hoffer Károlyt az Óz, a csodák csodája gyönyörű bábjainak tervezőjeként ismeri a Vígszínház közönsége. A fiatal bábművész korosztályának egyik legsokoldalúbb színházi alkotója: bábszínészként játszik, több előadásban zenészként közreműködik, ír zenét, tervez bábokat és komplex látványt, illetve rendez. Elkötelezett a báb, a gyerek- és ifjúsági közönség iránt, hisz a színház közösségteremtő és közönségformáló erejében. Első rendezése, a 2013-ban bemutatott Semmi a Budapest Bábszínház egyik legsikeresebb produkciója lett, amely 2013-ban a legjobb gyerek- és ifjúsági előadás kategóriájában elnyerte a Színikritikusok Díját is. Ugyanezért az előadásért Hoffer Károly a legjobb rendező díját vehette át a Kaposvári Gyermek- és Ifjúsági Színházi Biennálén.

A Vígszínház társulata szívből gratulál a díjhoz fiatal kollégáinak és a többi díjazottnak is!

KIRÁLY DÁNIEL színművész

"It all happenned before, and it will happen again." (Battlestar Galactica)

"1987-ben születettem Ajkán. Kiskoromtól kezdve mindig azt feleltem, amikor kérdezték, mi akarok lenni, hogy színész. Ajkán a helyi diákszínjátszóban megismertem későbbi mesteremet, Komáromi Sándort, aki felfedezte bennem a tehetséget. Később Veszprémben ugyancsak dolgoztunk együtt az Egyetemi Színpadon. Az ott töltött három év után elérkezettnek láttam az időt, hogy beadjam jelentkezésemet a Színház- és Filmművészeti Egyetemre, ahová 2009- ben felvettek.
Zsámbéki Gábor és Zsótér Sándor osztályába jártam, akik meghatározó tanáraim voltak, mindketten egyengették az utamat. A diploma megszerzése után a Szputnyik Hajózási Társasághoz szerződtem, ahol sokat tanulhattam Bodó Viktortól. Több fontos, díjnyertes előadásban szerepeltem, én alakítottam Baalt, a költőt Brecht ifjúkori művében, míg az előző évad legjobb független színházi előadásának választott A heilbronni Katicában is jelentős szerepben voltam látható.
Fontos, hogy a partnerekkel jól tudjak együtt dolgozni. Számomra a jó színház mindig a közösségi munkáról szól. Azt vallom, hogy mindenkinek a munkája ugyanolyan fontos egy előadás létrejötténél. Elsősorban a nézőknek szeretek színházat csinálni, nem öncélúan, saját magamnak. Abban tud elveszni egy színész, ha mindig ugyanazt a szerepkört, karaktert kapja, ha beskatulyázzák. Számomra izgalmas dolog, hogy sok mindenben kipróbálhattam már magam – ezeken keresztül magamból is egyre több mindent megismerek.
2015-ben a Vígszínház tagja lettem. Az évad első felében mutattuk be a Találkozást, amely valóban rendkívül fontos találkozást jelentett számomra Nádas Péterrel, Eszenyi Enikővel és Börcsök Enikővel. Inspiráló volt a darab és a próbafolyamat, sokat tanulhattam, és hálás vagyok, hogy egy ilyen jelentős darabbal kezdhetem a vígszínházi a pályafutásomat."

KOVÁCS D. DÁNIEL rendező

"1986-ban születtem Pécsett. Az ELTE angol szakáról az egyetemi színpadra, arról pedig a saját csapatban való rendezésre váltottam. Végül 2011-ben felvételt nyertem színházrendező szakra a Színház- és Filmművészeti Egye- temen. Osztályvezetőim Székely Gábor és Bodó Viktor.
Fontos számomra a színházi alkotómunkában a közösség, a színházrendezés megadja a lehetőséget, hogy rengeteg tehetséges embert egy irányba, közös fókuszra hangolj, ez a kölcsönös inspiráció szolgáltatja az üzemanyagot az alkotáshoz. Bár ezzel a demokratikusnak tűnő kijelentéssel nyilván sokan vitatkoznának a munkatársaim közül.
A rendezéshez a kézzelfogható dolgok közül a nagy fokú munkabírás, kötélidegzet szükséges, bírni kell az éjszakázást, a folyamatos terhelést. Számomra ez jelenti a napi rutint. Ha nincs munkám, szétcsúsznak a napjaim, amikor viszont felelősségem van egy munka és egy csapat iránt, olyankor pontosabban látom, mik a céljaim, mire kell kon- centrálnom és merre kell tovább haladnom.
Az egyetem mellett két évig, annak megszűnéséig dolgoztam a Szputnyik Hajózási Társaság és Viselkedéskutató Intézet – Labornál, többször dolgoztam, dolgozom a Katona József Színházban. Diplomarendezésem a szakma egyik legfontosabbját, a Színikritikusok Díját kapta: a 2014/2015-ös évad legjobb független színházi előadása a Szputnyikkal készült A heilbronni Katica. 2015-től a Vígszínház társulatának tagja vagyok, jelenleg a Pesti Színházban próbáljuk a Haramiákat.
Munkáimban keresem a határhelyzeteket, az adott pillanatban nagy falatnak tűnő kihívásokat, amelyeknek az elérhetetlen csúcsai felé az ember csak törekszik, de valójában az út a fontos, nem pedig a megérkezés. Nem hiszem, hogy van hová megérkezni."

DÖMÖLKY DÁNIEL fotográfus, art director, építész

"A fényképészet ellensége a konvenció, a »hogyan készítsük« rögzített szabályai. A fényképészet megváltása a kísérletezésben rejlik." (Moholy-Nagy László)

2000 óta dolgozik fotográfusként. 2009-ben végzett a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem építész szakán. Tanulmányai során 2008-ban a törökországi Marmara Egyetem Művészeti karán belső építészetet tanult. 2002 óta a Subscribe hivatalos fotográfusa és arculati designere, 2009 óta a Katona és a Duda Éva Társulat, 2011 óta a Radnóti Miklós Színház és 2013 óta a Vígszínház hivatalos fotográfusa. Több egyéni és csoportos kiállítás alkotója, és számos szakmai díj, elismerés nyertese. 2009 óta rendszeresen publikálja fotóit az Ellenfény, az Octogon, a HVG és a Népszabadság.

"1985-ben születtem Budapesten. Gyerekként állandóan rajzoltam, olyan miliőben nőttem fel, ahol a képek nyelvén való közlés egyfajta közös nyelv volt. Az ezredfordulón apám polcáról vettem le első kisfilmes gépemet, amellyel fotózni kezdtem. 2002-ben a Subscribe együttes fotósa lettem, és a következő hét évben a fotózás szinte összes területébe belekóstoltam egy kicsit. Közben 2009-ben végeztem a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem építész szakán, tanulmányaim során 2008-ban a törökországi Marmara Egyetem Művészeti karán belsőépítészetet tanultam, amelynek hatása még mindig tart.
Úgy gondolom, a fotózás megtanulható, sok olyan ismeret van, ami hozzásegíthet ahhoz, hogy az emberből jó fotós váljon. Becsülöm a nagy elődök munkásságát, Helmut Newton képei közel állnak hozzám, és persze apám, Dömölky János filmrendező is hatással volt rám mind a műveltségemet, mind a munka iránti tiszteletemet tekintve.
Igyekszem precíz lenni. Munka közben a fotózás annyira feltölt, hogy sokszor az adott eseményre is csak a képeimen keresztül emlékszem vissza. Fontos, hogy jelen legyen a fotós. Ennek egyik legjobb példája a színházi fotózás, ahol azáltal, hogy több próbán is ott vagyok és ráhangolódom a színészekre, különleges pillanatokat lehet lencsevégre kapni. A színész ilyenkor érzi, hogy bízhat bennem, együtt mozgunk, velük vagyok a színpadon is, ami teljesen más világot nyit meg, mintha lentről, a sötétből fotóznék.
2009 óta a Katona József Színház és a Duda Éva Társulat, 2011 óta a Radnóti Miklós Színház, 2013 óta a Vígszínház hivatalos fotósaként is dolgozom. Ezek mellett jelenleg szabadúszó épületfotósként és reklámfotósként is dolgozom, és számos művészeti projektben jelen vagyok társalkotóként. Több egyéni és csoportos kiállításon vettem már részt, szakmai díjjakkal és elismerésekkel is büszkélkedhetek."

HOFFER KÁROLY bábszínész, bábrendező, bábtervező

"Amikor leszedtél minden érzelmet az arcodról és azokat áthelyezted a kezedbe és a kezedben lévő bábba, akkor fogod megérteni, hogy mire képes ez a műfaj." (Blasek Gyöngyi, bábművész)

"1985-ben születtem Kapuváron. Nem első körben találtam rá a színházra: először tanárképző főiskolát végeztem Szombathelyen. Ezután a Kolibri Színház stúdiójába jártam, majd a Színház- és Filmművészeti Egyetem bábszínész szaka következett, ahol 2013-ban végeztem. A báb műfajában találtam meg azt, amiben integrálni tudtam a zenét, a rajzolást, az irodalmat és a játékot. Osztályfőnökeim, Meczner János és Csizmadia Tibor mellett meghatározó tanár számomra Lénárt András, akit mesteremnek tekintek, és fontos alkotótárs Gimesi Dóra író-dramaturg, akivel sok fontos előadásban dolgoztunk együtt.
2011 óta dolgozom a Budapest Bábszínházban, ahol színészként, rendezőként és tervezőként egyaránt rendszeresen tevékenykedem. 2013-as Semmi című rendezésem több szakmai díjat elnyert. A jó színház szerintem kérdez, hagy gondolkodni és állásfoglalásra késztet. Fontos, hogy aktuális problémákra tudjunk reflektálni.
Bábkészítőként leginkább a tervezőasztal fölötti agyalást szeretem. Igyekszem minél több olyan ötletet felvázolni, amit később ajánlatként tehetek a rendezőnek. A Bábszínházban profi műhelyünk van, megbízom a bábkészítők munkájában, és sokat tanulok tőlük. A báb olyan, mint egy hangszer. Ez leginkább olyankor mutatkozik meg, ha többen kell megmozdítanunk egy bábot, hiszen muszáj, hogy a főmozgató ritmusát, lélegzetvételét kövesse mindenki. A közös zenélés sem szól másról, mint egyetértésről. Ha nem egyszerre veszünk levegőt, nem egyszerre tartunk ugyanannál az akkordnál, akkor az egész szétcsúszik.
Ebben az évadban két bemutatóm volt: színészként játszottam a Budapest Bábszínház Nyúl Péter című előadásában, és én terveztem az Óz, a csodák csodája bábjait a Vígszínház számára. Jelenleg idősekről szóló előadáson dolgozom Gimesi Dórával, amit a nagyszüleink ihlettek, az ő emlékükre készül."