Alig van vonzóbb tárgya a színház művészetének, mint a darab címét adó szenvedély. Tele van vele az élet – megtelik vele a színpad. Az író Barta Lajos (1878-1964) úgy jellemezte ezt a drámáját, hogy az „az élet végtelenségéből egy kanállal” merít. Minden kritikusa arról írt, hogy mennyire gazdag és mennyire magyar mű.

Hangulatát, – igazi tartalmát, – Kosztolányi Dezső így költötte újra: „A szerelem koratavaszát megírta egy másik költő a Tavasz ébredésében. Barta Lajos színjátékában a szerelem más idényét viszi színpadra, a nyarat, mely csupa láng és zivatar. Egy fanyarkás házassággal végződik az egész... Íme, itt leng előttünk három leány, kevélyen és készen, mint három kövér napraforgó, de a fullasztó aszály megperzseli őket és lehullanak a porba, mint nyár végén vasúti sínek mellett a fekete-sárga virágok, melyek tányérjában drága, illatos olaj van. Ki törődik ezzel. Az élet gondos magvető. Holnap is így lesz. Egy forró szél elsodorja a magvakat és újra kizsendül a természet... Most zongora és ábránd, sietős csókolodzás a sötét szobában, – apai és anyai felügyelet nélkül, az ő hallgatólagos helyeslésükkel, – majd kávé és templom, séta és kötés, várakozás és türelmetlenség, mindezeken túl pedig kétségbeesett harc az életért ...vadászat a szerelemre, a boldogságra...”

A három szerelmes leány vidám-szomorkás történetének ősbemutatója is a Vígszínházban volt 1916-ban: a nagy siker után viharos taps ünnepelte az írót: „Lelkesen feléje tartott tenyerekkel intettek neki, mint annak szokás, aki magasba megy.”

Rövid ismertető

Szereposztás

Rövid ismertető

Szereposztás

Fontos dátumok