Apja, a király temetésére érkezik haza a trónörökös, Hamlet. De édesanyját, friss feleségként, a királlyá előlépett nagybátyja oldalán találja. A gyászból nász lett. Hamlet nem találja a helyét, kérdések, kételyek kínozzák. Kutatni kezd.
Három nagyreményű élet, három kivételes sors. Pierre Bezuhov Napóleon-rajongóból a háborútól megundorodva válik az élet szentségét hirdető emberré. Barátja, Andrej herceg dicsőséget, hírnevet remélve vonul be a hadseregbe, hogy végül a háború áldozata legyen. A ragyogó Natasa az ösztöneiben vakon bízó kamaszlányból szerelmeken és csalódásokon keresztül érik anyává.
Georges Feydeau egy őrülten vidám univerzum megalkotója. Méltán dicsekedhet azzal, hogy három órán át szakadatlanul kínozza nevetéssel nézőit. A színpadi hatás nagyszerű mérnöke, pontosan megfigyeli az emberi játszmákat, és görbe tükröt tart azoknak.
Navarra királya és kísérete megfogadják, hogy életüket három évig a tanulásnak szentelik, és minden földi élvezetet, szerelmet megvonnak maguktól. Naná, hogy még aznap a városba érkezik a francia királylány és három udvarhölgye. Naná, hogy rögtön felborítják a jól kieszelt tervet.
Az Ekdal család szűkösen, de boldogan éli mindennapjait. Megérkezik a család rég nem látott jó barátja, az egykori üzlettárs, és a harmóniának hamarosan nyoma sem marad. Az ifjúkori ballépést már nem lehet nem megtörténtté tenni. Fény derül a múltra.
Szentpétervár, 1869. A gazdagok és a szegények közötti szakadék egyre szélesedik. Az ország vezetése pompába öltözve hizlalja magát. A pénz, az önzés és a felületesség prioritássá váltak a mindennapi életben. Mocskos és zajos utcák. Minden ház aljában kocsma. Az emeleten bordély. Apák és fiaik vakulásig vodkáznak. Próbálják felejteni, hogy egykor emberek voltak. Anyák és lányaik az emeleten árulják testüket.
A korabeli elbeszélések, levelek és naplóbejegyzések alapján megírt színmű, Arany János élettörténetén keresztül próbálja közelebb hozni hozzánk a kor nagyjainak szellemiségét. A reformkori emberi kapcsolatok bemutatásával, a március 15-ei eseményekhez fűződő hitek megidézésével, az előadás választ keres arra, hogy mi közünk van ma a 19. század gondolatiságához.
„Csak az van, amire emlékszünk. Amit elfelejtünk, az nincs többet, eltűnik a világból.” A Máglya a Ceaușescu bukása utáni élet visszásságait láttatja a kiskamasz lány, Emma szemén keresztül. A kislány egyszerre vesztette el szüleit és otthonát. Varázslatos nagyanyja veszi magához. Emma a szülők és a nagyszülők régóta cipelt terheivel küzd meg lelki szabadságáért. Ehhez azonban családja múltját kell tisztán
látnia. De vajon mihez kezd az ember a múltjával, amikor egy ország felszabadul?
Mit jelent nekünk József Attila? Ismerjük az életét. Van kedvenc versünk tőle. Életszakaszainkban újra- és újraértelmezzük sorait. De ritkán gondolkozunk el azon, hogy milyen pusztító szenvedély és szeretni vágyás élt benne. „József Attila az őrület erejével, egy-egy szavával néha mélyebbre nyúlt, mint bárki más előtte” – írja róla naplójában Márai Sándor. Ebből a mélységből merít Vecsei H. Miklós önálló estje, innen próbálja megmutatni a költő életútját, szerelmeit és versrészleteit – nem messze a rakodópart alsó kövétől.
Egy Auschwitzot és Ravensbrücköt 15 évesen megjárt cigány nő, Malika története ez, aki egész életét zsidónak álcázva, Miriam néven élte le.