"Elég szívesen írom, noha sokat vétek a színpad törvényei ellen. Komédia, három női, hat férfi szereplő, négy felvonás, tájkép (kilátás a tóra); sok beszélgetés az irodalomról, kevés cselekmény, öt pud szerelem" – írta egy levelében Csehov a Sirályról. És a végeredmény: a drámairodalom egyik legnagyobb alkotása.
Berlin. Az 1930-as évek elején. Igazi világváros: hontalan kalandorok, a vágy, a remény és a szabadság megszállottjai adnak itt egymásnak találkozót. A város sötét szívében egy ócska lokál falatnyi színpadán estéről estére föllép a sikerre mohón áhítozó énekesnő, Sally Bowles.
Párizs nyüzsgő utcái, művészek, artisták, színészek és arisztokraták magával ragadó kavalkádja. A történet középpontjában Garance, a gyönyörű színésznő áll, és négy férfi, akik mind szeretik: egy pantomimművész, egy színész, egy bűnöző és egy arisztokrata.
Egy elegáns londoni házban kis baráti társaság gyűlik össze, hogy ünnepeljen: Janetet, a háziasszonyt pár órája választották meg a brit árnyékkormány egészségügyi miniszterévé. Az összejövetel azonban balul sül el: szép lassan kiderül, hogy minden jelenlévőnek van valami szenzációs bejelentenivalója vagy éppen titka, amit szívesen magában tartana, de ezen az estén minden napvilágra kerül. A nagyratörő tervek, magasztos elvek és személyes álmok kártyavárként dőlnek össze.
Ezen a romantikusnak ígérkező, gyönyörű nyári etén semmi nem úgy történik, ahogy azt résztvevői megálmodták. Pedig a naplemente csodálatos, a divatos halétterem nagyon kellemes, a konyhája kifogástalan, a vendégek imponáló megjelenésűek, a pezsgő hőmérséklete tökéletes és az osztriga is kivételesen friss... Egy véletlen baleset azonban felrobbantja a kifinomult "la bella figura" hangulatot, és az este szürreális fordulatot vesz. Yasmina Reza, a magyar származású világhírű francia írónő darabját Török Ferenc filmrendező állította színpadra.
Nehéz titkokat rejthet egy ház, amely az évtizedek alatt többször is gazdát cserélt, és így családról családra, generációról generációra hagyományozódtak a kertben és a falakban eltemetett történetek.
Marius von Mayenburg drámájában felszínre törnek ezek a titkok, amelyekkel talán megérthetünk valamit a múltunkból, de méginkább a jelenünkből.
Jobb hallgatni, félrenézni, továbbmenni... És csak csendben sírni. Főleg ha nő vagy. – Ez a túlélési stratégia működött a kilencvenes években Dunaszerdahelyen, ahol pokoli események tették elviselhetetlenné a hétköznapokat. Húsz évvel később Durica Katarina megtörte a csendet, és beszéltetni kezdte azokat a nőket, akik annyi éven át hallgattak.
Csáth Géza, született Brenner József, kamaszként már zenét szerzett, festett, írni kezdett. 14 éves, mikor megjelenik első zenekritikája, és novellát küld a Jövendő című folyóirat főszerkesztőjének, Bródy Sándornak. A 20. század fordulóján fejlődésnek indult Szabadkán nevelkedett, de Pestre vágyott. Apja intelmét megfogadva, a biztos megélhetés érdekében orvosnak tanult.