Rejtély, hogy Európa közepén ez a remek adottságokkal rendelkező kisváros miért ment csődbe. A gyárak sorra bezártak, a népszerű üdülőközpont pang az ürességtől, már a székesegyház harangját is lefoglalta a végrehajtó. Az utcák piszkosak és elhanyagoltak, a polgárok évek óta munkanélküli segélyből vegetálnak.
Párizs nyüzsgő utcái, művészek, artisták, színészek és arisztokraták magával ragadó kavalkádja. A történet középpontjában Garance, a gyönyörű színésznő áll, és négy férfi, akik mind szeretik: egy pantomimművész, egy színész, egy bűnöző és egy arisztokrata.
Berlin. Az 1930-as évek elején. Igazi világváros, ahol minden megtörténhet és meg is történik. Hontalan kalandorok, a vágy, a remény és a szabadság megszállottjai adnak itt egymásnak találkozót. Berlin sötét szívében egy ócska lokál falatnyi színpadán estéről estére föllép a sikerre mohón áhítozó, extravagáns énekesnő, Sally Bowles, aki Amerikából vetődött ide.
André mostanában mindent elfelejt, valahogy nem állnak össze a dolgok a fejében. A lakása, a lánya, a bútorok... minden olyan idegennek tűnik. Anne, a lánya próbál neki segíteni, de André ápolása a lehetetlennel határos: az idős férfi mindenkit elmar maga mellől, és lassan teljesen elveszíti a kapcsolatát a valósággal is.
Két pár és egy anyós. Szeretők és házasok. Egy titkos romantikus vacsora és egy sokadik születésnap. Yasmina Reza darabjában a hétköznapok magával ragadó humora, a mindannyiunk számára ismerős abszurd véletlenek és az emberi kapcsolatok szövevényes hálója áll a középpontban. Boris épp odaviszi vacsorázni a szeretőjét, ahol a felesége legjobb barátnője ünnepli az anyósa születésnapját. Hogyan végződhet egy ilyen este?
Talán az egész 20. század történelme elmesélhető egy család, egy ház, egyetlen kő történetén keresztül is… Nehéz titkokat rejthet egy ház, amely az évtizedek alatt többször is gazdát cserélt, és így családról családra, generációról generációra hagyományozódtak a kertben és a falakban eltemetett történetek. Marius von Mayenburg drámájában felszínre törnek ezek a titkok, amelyekkel talán megérthetünk valamit a múltunkból, de méginkább a jelenünkből.
Csáth Géza, született Brenner József, kamaszként már zenét szerzett, festett, írni kezdett. 14 éves, mikor megjelenik első zenekritikája, és novellát küld a Jövendő című folyóirat főszerkesztőjének, Bródy Sándornak. A 20. század fordulóján fejlődésnek indult Szabadkán nevelkedett, de Pestre vágyott. Apja intelmét megfogadva, a biztos megélhetés érdekében orvosnak tanult.