Benkő Gyula

Benkő Gyula


Fontosabb szerepei

 

Díjai

 

 

színész
(1918-1997)

1939-ben végzett a SzAk-n. A Royal Revü Varietében játszott, amikor 1939 őszén Jób Dániel és Roboz Imre előbb ösztöndíjas, később rendes tagként szerződtette a Vígszínházhoz, amelyhez a háború után is hű maradt. 1948 tavaszától Somló István, és előbb Rothberger László bútoros, majd Tolnay Klári mellett a színház élére választott háromtagú direktórium tagja. Az államosítás után az Ifjúsági Színházhoz került. 1951-ben, Várkonyi Zoltán hívására az újjáépült Vígszínházban otthont kapó, A Magyar Néphadsereg Színházához szerződött, amelynek, 1960-tól ismét Vígszínház néven, 1978-ig, nyugdíjba vonulásáig tagja maradt. 1949-1955 között a SzAk tanára. 1962-1968 között a Színházművészeti Szövetség főtitkára. A polgári színjátszás, a régi vígszínházi stílus képviselője. Finom elegancia, a figura külső-belső megjelenítésének gondos, aprólékos kimunkálása és a művészi fegyelem jellemzi művészi alakításait. A naturbursch szerepkörből fokozatosan jutott el a bonyolultabb jellemek, karakterfigurák ábrázolásáig.

Jászai Mari-díjas (1956), érdemes (1960) és kiváló művész (1968).

Főbb szerepei:
George (Wilder: A mi kis városunk);
Fiú (Pirandello: Hat szerep keres egy szerzőt);
Marchbanks (Shaw: Candida);
Aljoska (Gorkij: Éjjeli menedékhely);
Liliom (Molnár F.);
Tuzenbach (Csehov: Három nővér);
Christian (Rostand: Cyrano de Bergerac);
Topáz tanár úr (Pagnol: Topáz);
Trepljov (Csehov: Sirály);
Oswald (Ibsen: Kísértetek);
Andrej Bolkonszkij (Tolsztoj-Piscator: Háború és béke);
Val (Williams: Orfeusz alászáll);
Mercutio (Sh.: Rómeó és Júlia);
Monceau (Miller: Közjáték Vichyben);
Kurt (Strindberg: Haláltánc);
Harry (Albee: Érzékeny egyensúly);
Sipos (Molnár F.: Az üvegcipő);
Dorn (Csehov: Sirály);
Gróf Szentgróthy (Lajtai L.: Mesék az írógépről).

(forrás: MAGYAR SZÍNHÁZMŰVÉSZETI LEXIKON)