Latinovits Zoltán

Latinovits Zoltán


Fontosabb szerepei
Díjai

színész, rendező
(1931-1976)

Galamb Sándornál és Lehotay Árpádnál folytatott magántanulmányokat, majd amatőr együttesben játszott. A Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karán szerzett diploma után 1956-59-ben a debreceni Csokonai Színházban, 1959-61-ben a Miskolci Nemzeti, 1961-62-ben ismét a debreceni Csokonai, 1962-1966 között a Vígszínház művésze volt. Közben 1965-ben vendégként fellépett a Körszínházban. 1966-68-ban a Thália, 1968-69-ben a kecskeméti Katona József, 1969-71-ben ismét a Vígszínház, 1971-73-ban a veszprémi Petőfi Színház színésze és rend.-je volt. 1973-1975 között az Irodalmi Színpadon és az Egyetemi Színpadon önálló irodalmi műsorokkal lépett fel. 1976-ban a Fővárosi Operettszínházban Békeffy István-Fényes Szabolcs: A kutya, akit Bozzi úrnak hívtak címszerepét játszotta. További fellépéseit súlyos betegsége akadályozta meg. Halála az egész magyar közvéleményt megdöbbentette.

Jászai Mari-díjas (1966), Balázs Béla-díjas (1970), érdemes művész (1975) kitüntetést, 1989-ben posztumusz Kossuth-díjat kapott.

Kiemelkedő, sokoldalú művész volt. Szerepformálását rendkívüli szuggesztivitás, átélés, intellektuális megközelítés jellemezte. Romantikus hősöket, töprengő, vívódó igazságkeresőket, torz lelkű, groteszk figurákat egyaránt alakított a színpadon és a filmvásznon is. Előadóművészként a költő megjelenítésére, a vers születésének megidézésére törekedett. Különösen emlékezetes élményt nyújtott Vörösmarty Mihály, Ady Endre és József Attila költeményeinek előadása, mert szakított a korábbi egyoldalú értelmező versmondással. Sokat játszott a rádióban is. Két színpadi rendezése a m. színházi élet jelentős eseménye volt. Harcait, igazságkeresését, jobbító szándékát írásban is megfogalmazta a Ködszurkáló (1973) c. önéletrajzi jegyzetében és vitairatában.

Főbb szerepei:
Rómeó (Sh.: Rómeó és Júlia);
Lucien (Anouilh: Rómeó és Jeanette);
Orin (O'Neill: Amerikai Elektra);
Lebeau (Miller: Közjáték Vichyben);
Ivan Karamazov (Dosztojevszkij: Karamazov testvérek);
Savonarola (Mann: Fiorenza);
Cipolla (Mann-Skuszanka: Mario és a varázsló);
Őrnagy (Örkény I.: Tóték);
Liliom (Molnár F.);
Ivan Vojnyickij (Csehov: Ványa bácsi);
IV. Henrik (Pirandello);
Teleki (Illyés Gy.: A különc);
Willy Loman (Miller: Az ügynök halála).

Főbb rendezései:
Németh L.: Győzelem;
Gorkij: Kispolgárok.

Könyvei:
Ködszurkáló (1973);
Verset mondok (tanulmányok, nyilatkozatok, műsorok, posztumusz összeállítás, 1978);
Emlékszem a röpülés boldogságára (szerk. Szigethy G., 1985);
Németh László: Győzelem (rendezőpéldány és az előadás összes kritikái.

Szerk. és tanulmány: Szigethy G., 1992).

Ir. Koltai T.: L. Z. két rendezése (Színházfaggató, 1978); Hegyi B.: L. Legenda, valóság, emlékezet (1983); Kelecsényi L.: L. (1985); Ablonczy L.: L. Z. tekintete (1987); Molnár Gál P.: L. (1990); Kelemen T.: L. Z.-hangarchívum (1985).


(forrás: MAGYAR SZÍNHÁZMŰVÉSZETI LEXIKON)